Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

különvéleményét fogadta el; másnap a Haditanács utasította Rabutint, hogy hadtestével Budán és Szegeden át vonuljon Erdélybe.

268 A következő olyan konferencia, amelynek írásos nyoma van szintén Erdély helyzetének egészével foglalkozik. A Gubernium 4 felterjesztést küld fel (kettőt 1708. január 9-én, kettőt március 4-én), általános képet festve Erdély helyzetéről: a pusztításokról, a hadak tartásának kérdéseiről, a kuruc rabok panaszairól és kéréseiről. A Konferenz 1708. március 30-án tárgyalja meg az Erdélyi Udvari Kancellária ezek alapján készített előterjesztését. Abban bízik, hogy a leküldendő új főhadiparancsnok, Kriechbaumb altábornagy ki fogja vizsgálni ezeket az ügyeket. A konferencia úgy látja, hogy azonnal véget kell vetni a császári katonaság által történt végrehajtásoknak, a kínzásoknak, a marhák elhajtásának; meg kell vizsgálni a távollevők javai elkobzásának kérdését.

269 1708 őszén (szeptember 14.) van a Ministerialkonferenznek még egy ülése, ami e kategóriába tartozik. A Gubernium 1708. augusztus 22-én ismét az ország általános helyzetéről tájékoztatja az Erdélyi Udvari Kancelláriát (elsősorban arról, hogy a hadak tartása ottani forrásokból lehetetlen, a nyáron Károlyi Sándor kezén lévén az ország). A Kancellária, ennek alapján készült és szeptember 14-én megvitatott előterjesztésében, mindenekelőtt országgyűlés tartását javasolta a kvártélyterhek megfelelő elrendezésére. Minthogy a Gubernium szerint egyáltalán nincs pénz — folytatta —, rendelkezni kellene a katonasághoz, hogy elégedjék meg a naturaliákkal. Meg kellene ismételni Kriechbaumb-hoz a kihágásokat eltiltó korábbi rendelkezéseket. A konferencia tagjai közül egyedül Seilern osztrák udvari kancellár vélekedett úgy, hogy az országgyűlés összehívását illető döntést el kell napolni, míg a Gubernium és a főhadiparancsnok tájékoztatást küld föl erre nézve (a kihágásokat eltiltó rendelkezést ő is kiadandónak tartotta). A többség úgy határozott, hogy a Gubernium mielőbb gyűjtse egybe a fellelhető rendeket, s a főhadiparancsnokkal is tanácskozzak meg, hogy mit tud a hadak téli tartására és a katonai élelmezési raktáraknak adni Erdély, s mennyi lenne a hadak szükséglete. A megállapodást a Gubernium és a főhadiparancsnok jelentse. Ne hárítsanak elviselhetetlen terheket az országra — hangsúlyozta a Konferenz —, de a katonaságnak se legyen oka panaszra a hiányos ellátás miatt. Az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztette a Guberniumnak azt a határozott kérését, hogy Erdélyben ne a főhadiparancsnok kormányozzon, maga is jogosnak tartva ezt az igényt. Ez természetes — szólt a konferencia határozata.

270 A következő kérdés az erdélyi kormányhatósági és törvényhatósági tisztségek betöltése volt. Ezek jelentős része üresedésben volt.

271 A Kancellária, figyelmeztetve arra, hogy az országos főtisztségekre az országgyűlés, más tisztségekre a Gubernium kell jelölést tegyen, úgy gondolta, hogy elsősorban a törvényhatósági főtisztségeket kell betölteni, minthogy azokra elég a Gubernium javaslata. Az országgyűlésre (amennyiben engedélyezik) a távollevőket is meghívta volna (utolsó kísérletként) — s aztán Heisler seregének sikerei, a meghívottak begyűlése vagy távolmaradása, a pozsonyi országgyűlés menete stb. kellett volna hogy meghatározza: jelöljön-e az erdélyi országgyűlés a főbb tisztségekre? A konferencia úgy vélte, hogy a törvényhatósági tisztségekre a Gubernium jelöljön. Az országos kormányhatóságra hárította volna