Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

Bevezetés

egyben a trónok megszilárdításáról (a szövetségesek nem fogadják be egymás lázadó alattvalóit, a császár elismeri az angliai trónöröklés rendjét, a szövetségesek segélyt adnak az angol uralkodónak trónkövetelők ellen).

14 1725-ben azonban a Habsburg-külpolitika, szerencsétlennek bizonyult húzással, maga szakítja le magát az angol—holland szövetségről, és (formailag az 1718-i „négyes szövetség" érintetlenül hagyásával) Spanyolországgal keres szorosabb kapcsolatot. Az 1725. április 30-i politikai szerződésben III. Károly megkapja a Pragmática Sanctio megerősítését és garanciáját V. Fülöptől, ennek fejében odaígéri neki (trónüresedés esetén) a már 1718-ban a spanyol uralkodóház tagjainak kilátásba helyezett Parmán és Piacenzán kívül Toscanát is, s egyben jószolgálatait kínálja fel Gibraltár és Minorca visszaszerzésére Spanyolországnak. A szerződés kölcsönös védelmi szerződés jellegű. Még kihívóbb a tengeri hatalmakkal szemben az 1725. május 1jén megkötött kereskedelmi szerződés, amely a Habsburg Birodalom világkereskedelmi ambícióinak nyitna utat: Spanyolország elismeri az Ostendei Kereskedelmi Társaságot, védelmet biztosít neki, s azt, hogy császári alattvalók szabadon kereskedhetnek spanyol területen az Ostendei Kereskedelmi Társaság áruival. A kereskedelmi szerződés legveszélyesebb pontja azonban Spanyolországnak az az engedménye, hogy ott és gyarmatain a Habsburg-alattvalók ugyanazokkal a kereskedelmi privilégiumokkal élhetnek, amiket az angol és holland kereskedők élveznek.

15 A válasz a kihívásra nem sokat várat magára. A párizsi négyhatalmi szerződés két aláírója, Anglia (s vele Hannover) és Franciaország, továbbá a növekvő külpolitikai súlyú Poroszország 1725. szeptember 3-án Herrenhausenben kölcsönös segélynyújtási szerződést köt.

16 A Habsburgok és Spanyolország erre még szorosabbra fűzik szövetségüket. 1725. november 5-i újabb szerződésük kölcsönös támogatást ír elő francia-, törökellenes vagy bárki más ellen folytatott háborúban. Spanyolország támogatást ígér a Habsburgoknak a császár- és lengyel királyválasztáson (s bizonyos kisebb területi kérdésekben), III. Károly pedig V. Fülöp két fiának ígéri leányait. Egyben leszögezik, hogy a Habsburg-területek sohasem egyesíthetők Francia- vagy Spanyolországgal, Habsburg főhercegnő vagy spanyol királyi hercegnő nem mehet férjhez francia királyhoz, vagy egyáltalán francia Bourbonhoz.

17 A Habsburg—spanyol szövetségi lánc 1726-ban kiegészül az európai politikában ez idő tájt szerephez jutó Oroszországgal: 1726. augusztus 6án a Habsburgok kölcsönös segélynyújtási szerződést kötnek vele.

18 Ez a szövetségi rendszer, amelyet Európa két másodrendű nagyhatalma és egy feltörőben lévő, egyelőre perifériális hatalom köt, s amely nem kevéssé irritálja Európa elsőrendű nagyhatalmait, Angliát, Franciaországot (Hollandiát is), pár év alatt látványosan omlik össze. Spanyolország, a szövetség súlyának alapos túlbecsülésével, 1726 végén ostrom alá veszi Gibraltárt, a Spanyolországban élő trónkövetelő Stuart akcióba akar lépni. A másik hatalmi csoportosulás előbb a világkereskedelem kérdésében üt vissza. Az 1727. május 31-i párizsi szerződés arra kényszeríti a Habsburg Birodalmat, hogy függessze fel az Ostendei Társaság tevékenységét s egyáltalán a Habsburg-németalföldi keleti kereskedelmet. A tengeri hatalmak és Franciaország kereskedelmi előjogai helyreállnak a spanyol és nyugat-indiai kereskedelemben.

19 Minthogy pedig Soissons-ban eredménytelenül folynak a