Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

Bevezetés

béketárgyalások Anglia, Franciaország, a Habsburg Birodalom és Spanyolország közt, a Habsburgok jónak látják eltávolodni Spanyolországtól. 1728 decemberében, a Poroszországgal kötött berlini szerződésben, gyakorlatilag elejtik az 1725. november 5-i Habsburg—spanyol szerződésnek a III. Károly leányai és V. Fülöp fiai közti házasságra vonatkozó részét. A szerződésben ti. a porosz uralkodó (annak fejében, hogy a császár lemond Berg hercegségre vonatkozó jogairól) maga és utódai nevében garantálja a Pragmática Sanctiót, s ígéretet tesz rá, hogy a császárválasztáson III. Károly trónörökösének férjére szavaz, ha az régi német birodalmi fejedelmi családból származik. Ezek után csak a Habsburg—spanyol szerződés teljes felbontása van hátra, ami az 1729. november 9-i sevillai szerződéssel történik meg (ezt Spanyolország, Franciaország és Anglia köti, Hollandia utólag csatlakozik hozzá). A Habsburg világkereskedelmi ambíciók letörése most véglegessé válik: Spanyolország visszavonja a Habsburgoknak 1725-ben juttatott kereskedelmi kiváltságokat, megegyezés születik az Ostendei Társaság teljes megszüntetésének kikényszerítéséről. A Habsburgok által trónüresedés esetén a spanyol uralkodóháznak ígért Pannába és Toscanába pedig a megegyezés értelmében Spanyolország 6 ezer katonát küldhet.

20 A Habsburg Birodalom tehát 1729-ben ott áll az egyetlen orosz szövetséggel, Nyugat-Európában elszigetelődve (csak Poroszországnak a Pragmática Sanctiót elismerő lépésével s ígéretével a császárválasztásnál való támogatásra). Az elszigetelődést legalább a Pragmática Sanctio vonatkozásaiban enyhíti az ún. II. bécsi szerződés (1731. március 16.) a császár és II. György angol király (és hannoveri választó) közt, amelyben a brit uralkodó garantálja a Habsburg-trónöröklési házitörvényt, annak fejében, hogy III. Károly feladja a németalföldi—kelet-indiai kereskedelmet, s hozzájárul spanyol csapatok küldéséhez Toscana, Parma és Piacenza váraiba. A szerződés titkos cikkelyei azonban kimondják, hogy Anglia (és Hollandia) garanciája a Pragmática Sanctióhoz megszűnik, ha III. Károly trónörököse Bourbonhoz vagy olyan uralkodóhoz megy férjhez, aki jelentős területeket csatolna a Habsburg Birodalomhoz. A szerződéshez 1731. július 22-én csatlakozik Spanyolország, 1732. február 23-án pedig Hollandia is.

21 A Pragmática Sanctio nemzetközi garantáltsága így eléggé széles körű — az osztrák örökösödési háborúban derül majd ki, hogy ez mit ér. Arról pedig (amellett természetesen a Habsburg Birodalom pénzügyi és jórészt ebből folyó katonai állapotáról is), hogy a Birodalom helye mi az európai hatalmi rendszerben, az 1730-as évek vesztett háborúi tanúskodnak. A II. Ágost lengyel király halála (1733. február 1.) után kitört lengyel trónöröklési háborúban a Habsburg Birodalom szövetségese csak Oroszország és Poroszország (Anglia, amely kezdetben szintén Frigyes Ágost szász választó lengyel királyságát támogatja, nem avatkozik be), a másik oldalon Franciaország, Spanyolország és a Szard Királyság áll. Gyakorlatilag azonban az egyik oldalon a Habsburg Birodalom viseli a háború összes terheit (csak annak lezárásához segít hozzá az orosz csapatok megérkezése és az angol beavatkozás veszélye). Az eredmény: a Habsburg Birodalom elveszti Nápolyt és Szicíliát, csak Milánót tartja meg (s megkapja hozzá Parmát és Piacenzát). Toscanára Lotharingiai Ferenc, Mária Terézia leendő férje kap öröklési jogot — ennek fejében lemond