Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

részben a Guberniumnak azt a panaszát vette napirendjére, hogy Erdélyben német tisztek, az erdélyiek mellőzésével, számos gazdasági (oeconomicum) tisztséget szereznek meg — nem reagálva érdemben erre; részben volt Thököly-pártiak birtokügyeivel foglalkozott.

254 1 702. május 9-én vitatják meg az erdélyi rendeknek az országból kivitt só mázsája után nekik járó 15 garasra vonatkozó sérelmét. Ez a 15 garas volna visszatartható a só árából annak az adóösszegnek a visszatérítésére, amit Erdély a Diploma Leopoldinumban meghatározotton felül fizetett. Ettől most az Udvari Kamara (a Pekry Lőrinccel való magánegyezség kapcsán) eltiltotta őket. A rendek azzal fenyegetőztek, hogy így nem tudják kifizetni a várak erődítésére megajánlott 90 ezer forintot. A rendek sérelmeit a Konferenz elé táró Erdélyi Udvari Kancellária azzal is megtoldotta a dolgot, hogy a 15 garasos alap évi 70-80 ezer forintra ha felmegy, ez még az ország által előlegezettek kamatául is kevés, a rendek mégis csak ennyit követelnek. A Konferenz többsége az ügy elnapolása mellett foglalt állást;

255 az elnöklő Harrach is az elnapolás mellett döntött.

256 Az 1703. február 8-i ülésen került megvitatásra a fiscalis productiók, ül. az általuk Erdélyben keltett nyugtalanság kérdése. Csak az ülésen egyébként is sértetten, agresszíven viselkedő Mansfeld tartotta folytatandónak a productiót,

257 a többi résztvevők taktikusabb módszereket tartottak volna jónak.

258 A határozat úgy szólt, hogy a productiót a főnemességen kell kezdeni, a kisnemesség felé jóindulatot kell mutatni.

259 A Partium hovatartozásának ügye az 1701. december 29-i konferencián kétszer is előfordult. A Gubernium azt panaszolta, hogy Zaránd megyét gazdasági ügyekben az aradi kincstári-hadellátási tisztek rendelkezése alá, katonai ügyekben pedig a Schlick-ezred parancsnoksága alá helyezték, elszakítva ezzel Erdélyből. A Konferenz az Erdély határát (elsősorban a Török Birodalommal és a román fejedelemségekkel szemben) kijelölő Comissio Confiniariához rendelkezett volna orvoslás végett. I. Lipót jóváhagyta a javaslatot. A rendek azt sérelmezték, hogy a váradi püspök Kraszna és Szolnok megyében is be akarja hajtani a tizedet. A konferencia, nem ítélvén kellőnek tájékozottságaié kérdésben, információk kérését javasolta. I. Lipót „placet"-tel zárta le az ügyet.

260 A Gubernium 1703 júniusában az Erdélyi Udvari Kancellária útján küldött fel memorialist a konferenciához (s külön is Harrachhoz) a partiumi nemesség és szegénynép ügyében;

261 a felterjesztés tartalma ismeretlen, konferencia tárgyalásának nincs nyoma. Van végül egy egyedi jellegű ügy, amely bizonyíthatóan a Konferenz elé került: a torockai zendülés ügye. A bányászfalu (1701-i mozgolódás után) 1702-ben nyíltan felmondta az engedelmességet urainak, a Thoroczkai családnak. A birtokosok a Guberniumhoz és a rendekhez fordultak, a torockaiak viszont a Cameratica Comissióban reménykedtek (csalódás után is). A Thoroczkai család végül is felségfolyamodványban kért rendelkezést egyrészt a Cameratica Commissiónak, hogy ne fogja pártját a torockaiaknak, mert ezzel Erdély parasztnépe kapna vérszemet, másrészt a főhadiparancsnoknak és a Guberniumnak, hogy szorítsák engedelmességre a falut. A Ministerialkonferenz 1702 novemberében vitatta meg az ügyet (az Erdélyi Udvari Kancellária részvétele nélkül).

262 Úgy határozott, hogy a Thoroczkai család minden módon megvédendő jogaival, torockai jobbágyaikat