Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

karhatalommal kell engedelmességre szorítani, ha másképp nem lehet; a Cameratica Commissio ne erősítse meg őket makacsságukban. Minthogy a katonaság korábbi akciójakor (amely nem vezetett teljes sikerre) 16-18 zendülő fogságba esett, ezek ellen igen szigorú törvényes eljárást kell lefolytatni, mielőbb végre kell hajtani a kiszabott büntetéseket — s csak ha a torockaiak ezután sem térnek engedelmességre, küldjön a Gubernium és Rabutin erősebb karhatalmat a falura.

263 7. ÖSSZEGEZÉS (1687—1704) Kíséreljük meg most röviden áttekinteni a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1687 és 1704 közötti hatásköréről elmondottakat. Az erdélyi konferencia ülésezése ebben az időszakban erősen ad hoc jellegű: legnagyobbrészt valamilyen különleges súlyú jelenséghez kötött. 1690-ben és 1691ben a Diploma Leopoldinum két variánsa a kizárólagos témája az üléseknek. 1694—1695-ben hónapokig II. Apafi Mihály házassága és a vele kapcsolatos politikai bonyodalmak az egyedüli téma; 1695 októberében Erdély megtartása. Az 1695 végi 1696 eleji Konferenz-ülésekre Bethlen Miklós bécsi tartózkodása nyomja rá bélyegét. 1696 nyara és 1697 ülései egy-egy specifikus tárgyhoz kapcsolódnak (a Herberstein-ezred lázadásának rémhíre, az Erdélyi Udvari Kancellária önállóságának ügye, a rendek elnöke tisztének betöltése). 1689 első hónapjai konferenciáinak Bánffy György, Bethlen Miklós és Apor bécsi tartózkodása adja meg a különleges jelleget. Szólottunk az 1699 végi, 1700 eleji, végül az 1703 szeptemberétől 1704-ig tartó konferenciák speciális voltáról. Az erdélyi konferencia tehát e korban még nem tekinthető valami rendszeresen ülésező, a szakági igazgatást összefogó szervnek, hanem legnagyobbrészt különleges politikai fontosságú ügyeket mérlegelő testületnek. Az elmondottakból következik az is, hogy ebben az időszakban erős a konferenciában az erdélyi vezető elit kezdeményező szerepe. Az ebben szerepet játszó politikai személyiségek közül elsősorban Bethlen Miklós nevét kell kiemelni (1690: a Diploma Leopoldinum első változatának kiharcolása, 1695—1696: az új rendi berendezkedés, a kormányszervek — különösen a kincstartóság — működése, adó és hadellátás). Bethlen is tagja a főméltóságok 1698 eleji hármasának, amely közvetlenül tárgyalja meg a Birodalom vezető elitjével Erdély legégetőbb politikai problémáit (a kormányhatóságok működése, adó, hadellátás, az erdélyi katolikusok követelései, a vallási unió, a szász sérelmek, a Neoacquistica Commissio erdélyi vonatkozású tevékenysége). 1703 őszének és 1704-nek nagyfontosságú üléseire is a Gubernium vagy az erdélyi rendek memorialisai nyomán kerül sor. Az „ellenjátékosok" e korszakban elsősorban Kinsky és Kollonics. Mindkettőjük politikai érzéke csak elismerést válthat ki; a birodalmi politikát a lehető legdiplomatikusabban (Kollonics többnyire közjogi tájékozottságára is alapozva) képviselik. Kollonicsnak 1693—1694-ben fokozott kezdeményezőszerep is tulajdonítható a kincstári ügyek napirendre vételében.