Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Az utolsónak felszólaló Breuner jutott a legközelebb a reális megoldáshoz: az (Erdélyben már folyó) adóösszeírás ügyét kell megfelelő rendbe hozni. A határozat, hangsúlyozva az ügy fontosságát, úgy szólt, hogy a Guberniumhoz, Thavonathhoz és Káinoki alkancellárhoz rendelkezni kell az adóösszeírás ügyében.

243 1701. december 29-én a rendeknek az a kérése került a konferencia elé, hogy (a törökkel megtörténvén a békekötés) Erdély adóját mérsékeljék a Diploma Leopoldinumban békeidőre megállapított mértékre. A Konferenz erre a kérdésre nem reagál (csak a katonaság számának és fegyelemben tartásának ehhez kapcsolódó kérdésére), I. Lipót szintén nem.

244 1 703. szeptember 17-én Káinoki alkancellár újból a konferencia elé viszi azt a (korábban a Konferenz által már elvetett) erdélyi követelést, hogy a katonaságnak természetben szolgáltatónak beszámítandók az adóba. A Konferenz újra elveti azt, úgyhogy a Kancellária jónak látja értesíteni a Guberniumot: veszélyes volna nem fizetni az adót, 1704-ben viszont beszámíthatók lesznek a természetbeniek (a Gubernium tárgyalja meg a dolog módját a főhadiparancsnokkal és a Cameratica Commissióval).

245 Katonai ügyekkel ebben az időszakban elsőnek az 1701. december 29-i konferencia-ülés foglalkozott, előbb annak kapcsán, hogy az erdélyi rendek az ott állomásozó katonaság számának mérséklését, továbbá a katonaság tartását és fegyelmét szabályozó és szigorúan betartandó rendtartás kiadását kérték. A Konferenz nagyobb számú katonaság kivitelét javasolta Erdélyből, I. Lipót pedig azzal zárta le a kérdést, hogy a katonaság egy része már távozóban van onnan. Ugyanez az ülés tárgyalta a Guberniumnak azt a kérdését, hogy a császár Gyulafehérvárat jelölvén ki az országos kormányszerv székhelyéül, a katonaság, a kellemetlenségek elkerülésére, ürítse ki a várat. A Ministerialkonferenz ezt egyenlőre nem tartotta lehetségesnek, így rendelkezést javasolt az ottani katonaság fegyelemben tartására. I. Lipót (maga is lehetetlennek tartva más megoldást) elfogadta ezt a javaslatot.

240 Viharos a Konferenz vitája 1703. február 8-án az erdélyi erődítési munkálatok ügyében.

247 A határozat végül is úgy szól, hogy ezeket a munkákat el kell végezni, bármily úton pénzt szerezve rá. Vitát (ha nem is ilyen éleset) váltott ki ugyanezen az ülésen az újoncozás, az ezredek pótlásának kérdése is.

248 A határozat leszögezi a dolog szükséges voltát, de azt is, hogy pénz nincs. Végül is oda konkludál, hogy pénzt küldeni kell.

249 Kincstári ügyekkel először az 1700. május 11-i ülés foglalkozik, mindjárt az egész erdélyi kincstári berendezkedéssel. Az Udvari Kamara beterjeszti Thavonath (az erdélyi Cameratica Comissio első elnöke) jelentését az erdélyi fiscalitasokról. Thavonath új kincstári berendezkedést tart szükségesnek, mert az „előítéletekkel'" teli erdélyi kincstári tisztviselőkkel nem lehet előrehaladni. Az Apafi-jószágok ügyét Bécsben tárgyaltatná. A vitában a többség Gundaker Starhemberg (ekkor az Udvari Kamara vezetője, alelnöki rangban) véleményéhez csatlakozik,

250 Kollonicsnak és Breunernek is csak módszerbeli, alkotmányjogi aggályai vannak.

251 A határozat a két álláspont nem túl nehéz egyeztetéséből születik: Erdély legfelsőbb dikasztériuma a Gubernium — de Thavonath előzze meg rangban Apor kincstartót;

252 a Comissio Cameratica azonban maradjon meg a vizsgálatok tartásánál és a jelentéstételnél.

253 A már többször érintett 1701. december 29-i ülés