Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

küldte le a kérvényt. Az országos kormányhatóság állásfoglalását motiválni kellett annak a körülménynek, hogy a még végvári állapotban lévő város főkapitánya Bánffy György gubernátor volt. így a szerv megerősítendőnek tartotta a város kiváltságait (amennyiben ellenkező értelmű országos törvények nem módosították vagy törölték el őket),

238 a városnak polgári állapotába való visszahelyezéséről azonban, nyilván a gubernátorra való tekintetből, hallgatott. Az Erdélyi Udvari Kancellária 1702 tavaszán tárta a Ministerialkonferenz elé a kérdést. Maga teljesítendőnek tartotta a város kérését (feltehetően adóügyi meggondolásokból téve hozzá ehhez, hogy még ha az nem is akarna visszatérni a polgári állapothoz, akkor is kényszeríteni kellene rá), Bánffy György főkapitányi rangját és jövedelmeit életére meghagyná, halála után megszüntetendőnek tartaná e tisztséget. A Konferenz 2 éves késéssel, 1704. március 5-én tűzte napirendre az ügyet. Véleménye megoszlott. A „fiatalok" (Savoyai Jenő, Gundaker Starhemberg) a város végvári helyzetének teljes feloldására szavaztak, Mansfeld és (váratlanul) Maximilián Breuner az Erdélyi Udvari Kancellária véleményéhez csatlakoztak, s az elnöklő Harrach is ebben az értelemben mondta ki a határozatot.

239 I. Lipót döntése (lásd EK: AG 1706: 19.) az volt, hogy a város korábbi állapotába helyezendő vissza, de Bánffy gubernátor haláláig tartsa meg főkapitányi címét és illetményét, fiai, Dénes és György pedig kegyelmi tényként nyerjék el az apjuk lemondása vagy halála révén megüresedő Kolozs, illetve Doboka megyei főispánságot. A döntés expediálására a császár halála miatt nem került sor. Alább szólunk majd róla, hogy 1706-ban újra a konferencia elé került az ügy. Kolozsvár helyzetének érdemi rendezésére azonban, a háborús körülmények miatt, csak 1711 után kerülhetett sor. Birtokügyekkel a konferencia előbb az 1700. május 11-Í ülésén foglalkozott. A Teleki-birtokok ügye volt a tárgy. A konferencia végül is nem látta világosan az ügyet, tájékoztatás végett visszaküldte (elsősorban a Cameratica Commissiónak).

240 A másik ilyen ügy Kapy Erzsébet vicei birtokáé volt. Ezzel a bonyodalmas birtoküggyel mindenki foglalkozott: Erdélyben a királyi tábla és a Gubernium, Bécsben pedig egy delegatum judicium. Ez utóbbi fordult egy ízben utasításért konkrét teendői iránt a Ministerialkonferenzhez.

241 Vallásüggyel (a már érintetteken kívül) eggyel találkozunk: az Erdélyi Udvari Kancellária 1702-ben két ízben is tett előterjesztést hozzá (augusztus 17., november 25.) Nagyszegi Gábornak a vallási unió elleni protestatiója és ennek Sárosi János ítélömester általi kiadatása tárgyában.

242 Viszonylag jelentős helyet foglaltak el a Ministerialkonferenz által megvitatott ügyek között Erdély adóügyei. Az adórendszer kérdését is vizsgálta az 1700. május 11-i ülés. Itt Gundaker Starhemberg indította meg a vitát azzal, hogy Erdélyben az adózás egyenlősége még nem jött létre, végre el kellene jutni ehhez. Waldstein csatlakozott hozzá. Kaunitz konkrét javaslattal állt elő: kemény rendeletet kell intézni a Guberniumhoz, hogy komolyan foglalkozzék az üggyel, teremtsen orvoslást. Caprara az ő álláspontját támogatta. Bucelleni annak hangsúlyozásával csatlakozott az előbbiekhez, hogy a császár teljhatalmú ura lévén birodalmának, köteles orvoslást hozni erre a bajra. Kollonics óvatosan további tájékoztatást kért volna a Guberniumtól és Thavonathtól, a Cameratica Commissio akkori elnökétől.