Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Fogarasvára és Fogarasfölde főkapitányának adják meg elődei jogait és illetményeit, hisz I. Lipót ennek ígéretével nevezte ki tisztébe. A Konferenz s maga az uralkodó teljesíthetőnek találta ezt a kérdést. Idesorolható Boér Ferenc somlyai kapitányságának kérdése is. A somlyai kapitányság, a vár 1660 után Erdély fontos végvárává lépvén elő, némileg törvényhatósági főtisztségnek is számított; ez a jellege a felszabadító háború után megszűnt. A Gubernium elsősorban erre hivatkozva nem iktatta a somlyai kapitányságba az I. Lipót által kinevezett Boér Ferencet; nyilván közrejátszott a dologban az is, hogy Kraszna megyében a Bánffy család lévén a fő birtokos, azok nem láttak volna szívesen ott más főtisztet. A konferencia, az uralkodói kinevezésre hivatkozva, beiktatandónak tartotta tisztébe Bőért azzal, hogy amennyiben a megyebeli birtokosoknak igényük van a tisztségre, üresedéskor őTc is megszerezhetik. I. Lipót jogosnak tartotta ezt az álláspontot.

235 A Konferenz 1702. május 9-i ülésén egyetlen, de kényes ügy került napirendre. BelsőSzolnok megyében 1701—1702 fordulója táján Macskási Boldizsár, az Apafi-kor ismert politikusa halálával megüresedett a másik főispáni tisztség is. A Gubernium előírásszerűen két személyt jelölt a tisztségre: a református Bethlen Ferencet, a volt generális Bethlen Gergely fiát és a katolikus Haller Györgyöt (Erdély egyik legtekintélyesebb katolikus családjából), maga azonban Bethlent ajánlotta, arra hivatkozva, hogy a reformátusok már hátrányba kerültek a katolikusokkal szemben a törvényhatósági főtisztségekben. Az Erdélyi Udvari Kancellária (amelynek vezetője változatlanul a katolikus Káinoki Sámuel alkancellár volt) maga is Bethlen Ferenc mellé állt, arra hivatkozva, hogy ő az idősebb és az érettebb, apja maga is kérte, hogy fia kövesse valamelyik tisztségében, s ezt azzal utasították el, hogy törvényes üresedés esetében lesz mód erre, s végül utalva rá, hogy az előző (1701. december 29-i) konferencia javaslata alapján Mikes Mihály kerül a másik főispáni tisztségbe. A Konferenz is Bethlen mellett foglalt állást.

236 Azokat a rendi jogokat illető ügyeket, amelyekkel a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis ez időszakban foglalkozott, három kategóriába sorolhatjuk: 1. törvényhatóságok és városok kiváltságai, jogállása; 2. birtokügyek; 3. (az előbbiekben még nem érintett) vallási ügyek. Az első kategóriába Szászvárosszék és Kolozsvár ügyei tartoznak. Szászvárosszék egyrészt kéri a háborús időszakban (s talán azután is) a hadak tartása kapcsán esett sérelmeinek megszüntetését (az átvonuló katonaság ingyen tartásának eltörlése, védelem a postalovak szolgáltatása ügyében, a tanács és a tisztek adó- és kvártély mentességének megtartása), másrészt helyi jogszokás megerősítését, végül a szék növekvő magyar lakossága sürgeti jogai biztosítását (a szék magyar lakosainak a szászokkal való egyenjogúságának megerősítése, a szék nemes lakói — akár szászok, akár magyarok — nemesekként kezelése, a szék jogszabályainak sérelme nélkül).

237 Kolozsvár helyzete nem egyszerű. Várad 1660-i eleste után Kolozsvár Erdély nyugati— északnyugati védvonalának talán legfontosabb végvára lett, a város polgársága jogi helyzetének is ehhez kellett igazodnia. A Habsburg-hadak visszafoglalván Váradot, Kolozsvár (1696 óta) sürgette polgári állapotának visszaállítását, korábbi kiváltságai megerősítését. I. Lipót vizsgálatot rendelt el az Erdélyi Udvari Kancelláriának a város kiváltságai és helyzete iránt, az pedig a Guberniumnak