Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

Bevezetés

sorsdöntő pillanatokban (a ryswijki, utrechti és aacheni békekötésnél) befejezett tények elé állították a Habsburg Birodalmat.

8 Abban az érdemben, hogy a keleti Habsburg Birodalomnak (Utrecht és Rastatt óta az egyetlen Habsburg Birodalomnak) az európai államrendszerben elfoglalt helyét reálisan jelöljék meg, mások is osztoztak Hantschcsal és Zöllnerrel. Anélkül, hogy most fontossági sorrendet állapítanának meg, szóljunk Max Braubachról, aki a spanyol örökösödési háborúban folyósított subsidiumokról írt, reveláló erejű művében

9 rendkívül alaposan tárta fel a tengeri hatalmak által a Habsburg Birodalomnak és szövetségeseinek kölcsön vagy egyszerűen hadfenntartási „segély" formájában folyósított pénzösszegek jelentőségét e háborúban (természetesen ismertetve a Franciaország által másoknak e célra tett kifizetéseket), nagyban hozzásegítve ezzel a tengeri hatalmak és a Habsburg Birodalom közti tényleges viszony megismeréséhez.

10 De maga Oswald Redlich is hozzájárult ehhez, szigorú tény tiszteletével. Anélkül, hogy Savoyai Jenő érdemeit bármennyire is kisebbítette volna, elmondotta, hogy a höchstádti csata tulajdonképpeni vezénylő tábornoka az angol—holland—Habsburg-oldalon Marlborough, ő dönti el a csata sorsát (ami ismeretesen voltaképpen az egész háborút eldöntötte) a lovasságnak a centrumban való összevonásával és ennek a francia centrum elleni támadásával;

11 hogy 1706 tavaszán a háború főfrontján ismét csak Marlborough arat sikereket (ramillies-i győzelem);

12 hogy az 1709. szeptember 11-i, nagy jelentőségű malplaquet-i ütközetben Savoyai Jenő csak az egyik szárny parancsnoka.

13 A savoyai herceg hadvezéri zsenialitása nem csökken — tényleges szerepe azonban a tengeri hatalmak és a Habsburg Birodalom valós viszonyának megfelelően alakul. Valójában itt van hát egy közép- és kelet-közép-európai nagyhatalom, egyelőre jórészt katonai jelentőségű területgyarapodásokkal a karlócai és pozsareváci béke révén, a spanyol Habsburgok birodalma töredékeinek (bár gazdaságilag igen értékes töredékeinek) megmentésével a rastatti békében, függő helyzetben a tengeri hatalmaktól, belül egyelőre összeforratlanul. A helyzet bizonytalanságát csak fokozza az, hogy az uralkodóház nőágon kénytelen Örökíteni a trónt, ami hosszantartó külpolitikai bonyodalmakat okoz már III. Károly életében. A Habsburg Birodalom, amelynek helye az 1680—1690-es évek európai háborúiban és a spanyol örökösödési háborúban a tengeri hatalmak oldalán van, azok fő szövetségese Franciaország hátában (ahogy XIV. Lajos is keresi a Habsburgok hátában — Magyarországon — és a Habsburg császár bizonytalan értékű fősége alatt álló Német Birodalomban a szövetségeseket), 1714 után nem utolsósorban a nőági öröklés nemzetközi elismertetésének kényszerétől motiválva keres újabb és újabb szövetségi kapcsolatokat az európai hatalmi rendszerben — váltakozó sikerrel. Az 1718-i „négyes szövetség" létrehozásakor (London, 1718. augusztus 2.) tulajdonképpen csak a Habsburgok és a spanyol Bourbonok közti viszony végleges rendezéséről van szó (III. Károly elismeri V. Fülöp spanyol királyságát, s lemond az utrechti békében annak jutottakról, a spanyol király pedig feladja igényét az olaszországi és belgiumi Habsburg-birtokokra, s visszaadja a Habsburg Birodalomnak az 1717-ben elfoglalt Szardíniát, amelyet az mindjárt el is cserél Szicíliára a savoyai herceggel, aki ennek folyományaképpen megkapja a szard királyi címet), s