Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

forintban történt megállapítása és a téli szállások ügyében. A konferencia vizsgálatot határoz a hadellátásról (azzal, hogy az új katonai regulamentum publikálása előtti időre a régi, attól kezdve az új hadellátási normák tekintendők érvényesnek). Az erdélyiek kérik továbbá, hogy tekintettel az ínségre, a katonaságnak való kenyérszolgáltatások értékét számítsák be az 1 milliós adóba. A konferencia hajlana ennek elfogadására (egészében vagy — ha ez lehetetlen — részben). A harmadik erdélyi kérés ismét az ínséggel kapcsolatos: Magyarországról vámmentesen lehessen búzát behozni (elsősorban a hadellátáshoz szükséges mennyiség előteremtésére). A konferencia hozzá is járul ehhez, de csak olyan kis mennyiséget illetően, ami törtrésze az országra történő kivetésnek.

178 Az 1698. március 24-i ülés tárgya összetettebb. A kincstartóságot illetően az a határozat, hogy legyen saját pecsétje. A konferenciának másik fő tárgya a Teleki család bizonyos, elsősorban kincstári követelései: 1. Emlékeztetik az uralkodót Dunod által tett ígéretére, biztosok kiküldését kérik bizonyos birtokügyekben. 2. Döntést kérnek az Apafi által Teleki Mihálynak visszaválthatatlanul, örököseinek visszaválthatóan adományozott jószágok ügyében. 3—4. Felvetik a Teleki Mihálynak adományozott évi sódeputatumok, továbbá a valyebrádi birtok kérdését. 5. Az ifjabb Teleki Mihály kővári kapitányi fizetését sürgetik. A konferencia mindezeket az ügyeket az Udvari Kamarához utalja azzal, hogy ott Weissenberg, a Cseh Udvari Kancellária tanácsosa és titkára (az erdélyi konferencián ekkor elnöklő Kinsky exponense) közreműködésével vitassák meg őket, s tegyenek felségelőterjesztést. Gyulay Ferenc rehabilitációs kérését (a korábban fejedelmi tanácsúr, majd thökölyánus emigráns visszatérése után guberniumi tanácsosságot igényel, amellett vissza kívánja kapni Küküllő megyei főispánságát, és igényt tart az udvarhelyszéki főkirálybíróságra) a konferencia visszaküldi a Guberniumhoz tájékoztatás felküldése végett, a felmerülő postaügyi kérdések tárgyalását pedig elnapolja.

179 Az 1698. április 3-i ülés tárgya a Gubernium működésének bizonyos kérdései: a Gubernium kancelláriája, levéltára, a tisztségadományozások taxái.

180 Az utolsónak említett részkérdésre vonatkozó határozatokban rejtőzik egy mondat a görög hitű román lelkészek jogállásáról: akik a katolikus egyházzal való uniót választják, a katolikusok jogaival éljenek, akik más felekezetekkel uniálnak, azok kiváltságai illessék meg őket, akik pedig jelen állapotukban maradnak (tehát nem állnak el az ortodox görög hitről), fizessék a taxát. A román papság jogállásának kérdése azonban az 1698. április 8-i ülésen újra szóba kerül. Ott az erdélyi katolikus rendek követelései az egyetlen (bár sokfelé ágazó) téma: 1. A román papok unió esetén nyerjék el a katolikus papok jogait. A konferencián jelenlevő két református erdélyi főméltóság, Bánffy György és Bethlen Miklós erre felteszi a kérdést: kívánják-e a románok a vallási uniót, hiszen püspökük, aki mozgatta a dolgot, meghalt, s a főbb román személyek még az ő életében ellentmondást jelentettek az uniónak. Apor István azzal replikázik, hogy maguknak a katolikusoknak kellene elérniük azt, hogy kiváltságaikkal élhessenek. Bánffy most onnan támad, hogy burkoltan kétségbe vonja a katolikus unió őszinteségét:

181 ha valaki valóban katolizál, s nem csak színből vagy haszonlesésből,