Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

ám éljen a katolikusok jogaival. Bethlen Miklós inkább kitérne a katolikus birodalmi vezető elittel való vita elől. Az ügyet Erdélyben kell ellátni —javasolja. Bucelleni abból indul ki, hogy 4 bevett vallásfelekezet van, azonos jogokkal, ha tehát a román papok katolizálnak, éljenek a katolikus papok kiváltságaival. Aichpichl udvari kamarai tanácsos, aki mint Erdély ügyeinek ismerője vett részt a konferencián,

182 úgy véli, hogy aki önként katolizált, meg kell hogy kapja a katolikusok kiváltságait.

183 A konferenciának ebben a kérdésben hozott határozata egyezik 1698. április 3-i állásfoglalásával. 2. A katolikusok kérik a vajdahunyadi, dési, tövisi kolostor és a tordai kápolna helyreállításának engedélyezését. A konferencia elnapolja a döntést. 3. Felvetik a marosvásárhelyi volt katolikus kápolna ügyét, amely ekkor protestáns kézen van. A konferencia úgy dönt, hogy meg kell kísérelni a megegyezést az érdekelt felek között; ha ez nem jár sikerrel, a Gubernium tegyen felségelőterjesztést. 4. A korábbi sárpataki kápolnát a Telekiek lerontották — panaszolják. A Konferenz úgy rendelkezik, hogy a Gubernium tartson ez iránt vizsgálatot, s ha a birtokosok jogellenesen jártak el, vagy építsék fel újra a kápolnát, vagy a katolikusoknak lesz joga újra felépíteni. 5. További katolikus sérelem, hogy felekezetük tagjait nem veszik fel a közkórházakba. A határozat a Guberniumot utasítja: gondoskodjék róla, hogy e téren is legyen felekezeti egyenlőség. 6. Utolsónak marad a katolikus rendek legsúlyosabb követelése. A protestánsok egy korábbi megegyezésben 15 ezer forintot, templom és kollégium átadását ígérték a katolikusoknak — írják —, s most a pénzt nem akarják kifizetni, a kollégiumépület egy részének átadását megtagadták. Nyilván a két református főméltóság fellépésének tudható be, hogy a konferencia csak az ügy kivizsgálását határozza el.

184 Rövidesen kétnapos Konferenz-ülés (1698. április 11—12.) foglalkozik a szász natio sérelmeivel. Legfontosabb panaszuk aránytalanul magas adóztatásuk. Arra hivatkoznak, hogy elszökött adózóikat nem adják vissza, s míg másutt 10 parasztcsalád teszi ki az adóalap egységét, a portát,

185 náluk 4—5. Az elszököttek visszaadását és a portaszám új megállapítását kérik. A három jelenlévő erdélyi főméltóság három különböző irányból, de látható egyetértésben indít ellentámadást: Bánffy arra utal, hogy a szászok portaszámát az első megegyezés 2 ezerben állapította meg, majd ezt leengedték 1400-ra (a többi terhet a vármegyék vévén magukra),

186 végül még ebből is engedményt adtak. Bethlen Miklós a birtokos nemesség közhasználatú érvével él: a szászok szabadok, a királynak vagy másnak az adón kívül semmit nem fizetnek, földjük is jobb, mint Erdély más részeié — a birtokosok jobbágyai földesuruknak is szolgálnak, s adót is fizetnek, úgyhogy ez utóbbiban uraiknak kell segíteni őket. Régi kormányzati-birtokosnemesi érv az is, amit Apor szegez a szászok ellen: saját tisztjeik nyomják el őket a legjobban. A Konferenz határozata a szász natiót kötelezi annak konkrét kimutatására, hogy mennyiben nem tartják be velük szemben a terhek egyenletes elosztásának elvét s az adóügyi accordát; arról is jelentést vár tőlük, hogy miképpen kezelik a vármegyékben azon telkek ügyét, amelyek nem a földesurak vétkéből maradtak pusztán. A szászok további adóügyi kívánalmai, í 11. sérelmei: a) Az adóügyi accordát annak idején abban a reményben kötötték meg, hogy rövidesen béke lesz. A háború