Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

Bevezetés

BEVEZETÉS Oswald Redlich, századunk első felének kiváló osztrák történésze, akire Alfons Hübnerrel közös vállalkozásában

1 Ausztria 1700 és 1740 közti története megírásának feladata hárult, ezt a címet adta könyvének: „Das Werden einer Grossmacht". A keleti Habsburg-ág birodalma nagyhatalommá lép elő a rastatti béke után. A történész valóban a felemelkedés bűvöletébe esik. „A legvirágzóbb merkantilizmus korában micsoda kilátások a kereskedelem nem is sejtett kiszélesítésére! Micsoda lehetőségek a legiparosodottabb országok, Belgium, Csehország, Szilézia, Milánó birtokában!"

2 A Habsburg-nagyhatalom idealizált képe kiegészíthető azzal a (feleslegesen szépített) ábrázolással, amit a dualizmus korának osztrák történetírása rajzolt Savoyai Jenő hadvezéri tevékenységéről, s azokkal a (megalapozatlan) állításokkal, amelyek időről időre felmelegedtek a Habsburg Birodalom jelentős ipari fejlődéséről az 1740 előtti évtizedekben. Felesleges most bővebben fejtegetni azt a közismert tényt, hogy a keleti Habsburgok birodalma csak töredékeket tudott megmenteni a nyugati, a spanyol Habsburgok birodalmából a rastatti békében, s hogy az osztrák Habsburgok „nagyhatalma" így két nagyhatalom maradványa. Arról sem kell hosszabban beszélni, hogy ezt a maradék nagyhatalmat az 1730-as években, katonai vereségek sorozata után, jelentős terület veszteségek érik, hatalmi súlya is csökken az európai államrendszerben. Arról talán már részletesebben kell szólnunk, amit századunk osztrák történetírásának két vezető egyénisége, Hugó Hantsch és Erich Zöllner összegezett erről a nagyhatalmi létről. Hantsch már „Die Entwicklung Österreich-Ungarns zur Grossmacht" című, 1933-ban megjelent munkájában

3 felhívja a figyelmet arra, hogy a rastatti béke utáni Habsburg Birodalom „hatalmi körzet" (Machtbereich) szilárd politikai és gazdasági központ nélkül; belső erő nem tartotta össze Belgiumot, Milánót, Nápolyt, Cseh- és Magyarországot.

4 Ausztria történetének nagy összefoglalásában

5 a keleti Habsburg Birodalomnak a korabeli európai szövetségi rendszerekben elfoglalt helyzetéről nyilatkozik reális kritikával. Az 1701-i angol—holland—Habsburg szövetségről megállapítja, hogy Nagy-Britanniának kezdettől jelentős túlsúlya volt e szövetségben; az ő döntésétől függött, hogy egyáltalán lesz-e háború Spanyolországban és Németalföldön — s az is, hogy mikor kívánja befejezni a háborút.

6 Azt is ő szögezte le: „Ez a nagyhatalom, amivé az ausztriai ház kifejlődött, nem volt független", a tengeri hatalmaktól (NagyBritannia, Hollandia) függött.

7 Zöllner pedig arról ír, hogy a tengeri hatalmak a