Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
A postaszolgálat ügye csak a Gubernium imént említett felterjesztése révén kerül a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elé: az országos kormányhatóság panaszt tesz a posták törvénytelenségei miatt. Külön tegyünk említést két speciális terület, a Partium (itt az 1660 után Erdélyhez tartozott partiumi területekről van szó) és a felszabadító háború alatt egy ideig Habsburg-kézen lévő Szörény megye itt tárgyalt ügyeiről. A Partium kérdései ismét csak a Gubernium 1695. eleji felterjesztése kapcsán kerülnek az 1695. április 27-i ülés napirendjére. A Gubernium arról panaszkodik, hogy ott, az erdélyiek mellőzésével, arra érdemtelen idegenek nyernek el tisztségeket. Szörény megye ügyei az 1695. április 27-i ülés napirendjén szerepelnek több ízben is. A frissiben újjáalakult megye mindjárt panaszt tett Száva Mihály 150 főispánsága ellen, azzal, hogy az nem birtokos a megyében, és ott egyébként is bánok szokták viselni a főtisztséget. 151 Mindjárt van jelentkező is e tisztségre (feltehetően a megye akaratán kívül, hisz az ő felterjesztésükben nem szerepel a neve): Keresztessi Sámuel guberniumi tanácsos kéri a megye főispánságát, s egyben a lugosi és karánsebesi bánságot. A konferencia a főtisztség kérdésében a Guberniumnak rendel el vizsgálatot és jelentéstételt. A megye azonban döntést sürget az ottani nemesség Karánsebes környéki visszafoglalt javai kérdésében, az ottaniaknak adományoztatná a Szörény megyei fiscalis jószágokat, megerősíttetné helyi kiváltságaikat, papok odaküldését várja, panaszt tesz a háborús terhek súlya miatt, tiltakozik a karánsebesi harmincadosság idegeneknek adományozása miatt is. Ezekre a panaszokra, követelésekre a konferencia láthatólag nem ad választ. 152 Van végül egy, az érdekeltek miatt nagy súlyú személyi ügy, amely néhány ízben az erdélyi konferencia elé került. Ez Haller János és Csáky László nótájának ügye. A két főúr ellen az erdélyi országgyűlések a Béldi Pál 1677. végi—1678. eleji, balul sikerült felkelésben való részvételük miatt hoztak hűtlenségi ítéletet. A dolog érdemben már rég nem aktuális, az otthon maradt s egy időre bebörtönzött Haller fogsága után ismét tanácsúr, majd nagy fontosságú diplomáciai feladatot lát el (nevéhez fűződik a Haller-diploma), az 1690 utáni berendezkedésben az ország rangban negyedik főméltóságát nyeri el, Csáky pedig, portai emigráció és onnan a Habsburgokhoz való menekülés után, az 1680-as évek derekán, majd 1690 nyarán császári tábornokként rémisztgeti egykori elítélőit, az új berendezkedésben pedig ismét teljes jogú erdélyi nagyúr — de a nota-ítélet formailag még fennáll, s Csákynak 1678-ban elkobzott s láthatólag nem egészében visszanyert birtokait és tisztségeit illetően is vannak igényei. Kettejük külön-külön memorialisa 1693. július 23-án került a konferencia elé; döntésnek nincs nyoma. A két főúr rövidesen Veteranit is megkeresi restituti ójuk iránt (erről az 1693. november 27-i konferenciáról készült feljegyzésben van említés, döntés jelzése nélkül). Csáky most újabb felségfolyamodványt nyújt be, felpanaszolva, hogy ingatlanai visszaadását megtagadták, csakúgy, mint ingóságaiét és pénzéét, személye mint megnotázotté ellenszenv tárgya. 153 Az 1694. január 15-i konferencia, annak ismeretében, hogy Hallernek is csak tisztségét és becsületét adták vissza, nem a nota révén elvesztett jószágait, Csáky anyagi követelései elől is kitér, becsületét és tisztségeit ugyanúgy visszaítéli neki, ahogy Haller visszakapta. 154
