Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis
3. 1695. OKTÓBER—1696. ÁPRILIS 1695. április 27-ét követően ismét jó 5 hónapos szünet s egyben cezúra következik. 1695 szeptemberében Lúgosnál holtan marad a csatatéren Veterani erdélyi főhadiparancsnok, a Habsburg Birodalom katonai vezetése hónapokig bizonytalanságban van az iránt, hogy meg tudja-e tartani Erdélyt. A konferenciának (katonai részről megszületvén a megfelelő rendszabályok a lugosi vereség után) arról kellett határoznia 1695. október l-jén: mit kell tenni politikai eszközökkel Erdély megtartására? A Ministerialkonferenz egész sor rendelkezést látott jónak. A Guberniumot és az erdélyi rendeket külön-külön rescriptumban kívánta hűségre inteni s arra, hogy minden lehető támogatást adjanak meg az ország védelméhez, egyben a császár részéről is segélyt és védelmet ígérve nekik. Az érdemi rendelkezés azonban Veterani halála után az erdélyi főhadiparancsnoki teendőket ideiglenesen ellátó Truchsess tábornokhoz ment: 1. A Gubernium kérésére adjon annak segélyt a „felforgatók" (innovatores) ellen. 2. Kellő figyelmet fordítson II. Apafi Mihály viselkedésére és azokra, akiknek Habsburg-hűsége kétes („Übel gesünnten"), nyújtson védelmet ellenük a Habsburg-hű elemeknek. A periculum in mora-ra hivatkozva, mindjárt felterjesztették a leküldendő rescriptumok fogalmazványát is. 155 Van egy eleme a határozatnak, amely a későbbiekre nézve bír nagy jelentőséggel. A konferencia helyesnek látta volna, hogy az erdélyi alkancellárt is bevonják e tanácskozásba, hogy megtehesse megjegyzéseit. Káinoki alkancellár azonban még nem lévén tisztébe iktatva, jobbnak látták magánúton tájékoztatni az ügyről, hogy bizalmat mutassanak vele szemben, s szolgálatainak teljesítésére buzdítsák. 156 1695 őszén azonban Bethlen Miklós kancellár is Bécsbe érkezik, többhavi tartózkodásra; így 1696 márciusáig az erdélyi kancellár és az udvari alkancellár egyaránt részt vesz az üléseken. Ennek az időszaknak (hozzászámítva az 1696. áprilisi 18-i ülést is, ahol kettejük közül már csak Kálnojki van jelen, de ő még jelen van) az anyaga hatásköri tekintetben külön egység: érződik az erdélyiek jelenléte, így érthető, hogy (1696. március 18-án) egy sor rangkérdés merülhet fel, nyilván Bethlen Miklós exponálja őket. A rendeknek és a királyi tiszteknek ugyanolyan címek járjanak ki — követeli —, mint a Birodalom más országaiban és tartományaiban. A gubernátor csak rangelső legyen a Guberniumban; az ottani főtisztek rangrendje ez legyen: gubernátor, az ország generálisa, kancellár, a királyi tábla elnöke s legvégül a kincstartó. 157 A tágabban vett rangsort illetően: az udvari és országos tisztséget viselő főrendek és nemesek rangban előzzék meg a többi fő- és köznemeseket, az utóbbiak nemességük rangrendje szerint kezelendők. Az a követelése irreális volt Bethlennek, hogy a grófi és bárói címek között 158 ne tegyenek különbséget, rangrendjükben csak a cím adományozásának időpontja legyen a mértékadó, s ez az országgyűléseken is legyen érvényes. A Gubernium működésével, illetményeivel szintén foglalkozott néhány ízben az erdélyi konferencia. Az 1695. december 19-i ülésről tudósító irományokból 159 csak az vehető ki, hogy annak állásfoglalása szerint a Gubernium székhelye a gyulafehérvári egykori
