Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

vár döntést a pénzverés ügyében — a konferencia azonban csak bizonytalanságáról tehet tanúságot (1695. április 20., 21.). A konferencia által tárgyalt kincstári ügyek közé számítjuk a só- és marhakereskedelem ügyeit is. Amikor a sókereskedelem kérdése felmerül (1695. április 20., 21.), már működik az ún. nádori-erdélyi sókereskedelmi társaság, amelyet a szakirodalom számos helyen tárgyal. A konferencia számára az a kérdés, hogy engedélyezze-e az erdélyi rendek számára a sóval való szabad kereskedést. Álláspontja az, hogy a nádorral és az erdélyi rendekkel kötött szerződés (az abban megjelölt sómennyiség leszállításáig) fenntartandó, a rendeknek azonban ígéretet lehet tenni a szabad kereskedelemre. A marhakereskedelem ügye az erdélyi rendek marhakereskedelem-monopóliumterve kapcsán kerül a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elé: a feltevésünk szerint a Guberniumtól származó, 1694. május 8-án megtárgyalt felterjesztés az Erdélyből való marhakivitel egy időre való eltiltását kéri. Akkor nincs nyoma döntésnek. Amikor 1695 áprilisában, a Gubernium Veterani útján felküldött felterjesztésében döntést várván a marhakereskedelem ügyében, a Konferenz újra foglalkozik a kérdéssel, az álláspontok, a már említett kusza feljegyzés szerint, a marhakiviteli monopólium korlátlan vagy 1 évre korlátozott megadásától a Bécsbe szállítandó mennyiség kikötésén át a monopólium fenntartásának megkérdőjelezésén folytatva annak megtagadásáig tartó skálán helyezkednek el.

149 A Ministerialkonferenz által ez időszakban tárgyalt kincstári vonatkozású kérdések sorába tartozik végül Haller János kincstartóságának ügye. Az öreg kincstartó már 1693 derekán bejelenti lemondását tisztségéről — fia, Haller István javára. Az ötlet meglepő, hisz a kincstartót a Diploma Leopoldinum értelmében az erdélyi országgyűlés kell hogy jelölje. A konferencia 1693. július 23-án foglalkozik a kéréssel; határozatának nincs nyoma (pedig e konferencia az ülésen megfordult legtöbb ügyben hoz határozatot). 1695 elején Haller megújítja ezt a kérését azzal, hogy ő maga maradjon guberniumi tanácsos. Az 1695. április 27-i konferenciaülésről készült feljegyzés egyáltalán nem beszél a tárgyalt ügyekben hozott határozatokról. Az azonban ismeretes, hogy Haliért nem sokkal később valóban felmentik kincstartóságából. Helyébe nem fia, Haller István kerül (bár az valóban jelentős kormányzati pályát fut majd), hanem Apor István. A hadviselés, hadellátás kérdései aránytalanul kevesebbszer képezik az erdélyi konferenciák tárgyát, mint a kincstári ügyek (feltehetően azért, mert ezek a hadügyi-hadellátási konferenciák elé tartoznak, vagy a Haditanács és a birodalmi főhadbiztosság közvetlenül intézi őket). Az 1694. január 8-i ülésen Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg, a Haditanács elnöke tesz előterjesztést. Eszerint Karánsebesbe ágyúkat kellene telepíteni. El kell dönteni azt, hogy amennyiben az Erdély által korábban a hadak számára megajánlott élés begyűjtése nem megy jó móddal, Veterani főhadiparancsnok alkalmazhat-e erőszakot. Döntésnek egyik kérdésben sincs nyoma. Az 1694. május 8-i ülés elé újabb előterjesztés kerül a hadellátásról; a konferencia ezt az Udvari Kamara és a birodalmi főhadbiztosság közös ülése elé utalja. A Gubernium 1695. április 21-én megvitatott felterjesztésének egyebek mellett tárgya a kvártély, fuvar, a katonaság által okozott károk.