Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

terheit ismeretesen nagyon nehezen viselő Habsburg Birodalom vezető elitjét kell hogy foglalkoztassák. Végül Kollonics előtérbe nyomulása az erdélyi konferenciában szintén errefelé hat. A magyarországi prímás ez évek elején az Udvari Kamara vezetője; személyes beállítottsága is a kincstári ügyek rendezése felé terelheti a konferencia figyelmét. Ügyfajtánként ismertetve most a Konferenznél megfordult kincstári ügyeket, birtokügyekkel több ízben találkozunk. Az időszak első konferenciája (1693. július 23.) tárgyalja Haller János kincstartó két ilyen tárgyú felségfolyamodványát is. Az elsőben azt kéri, hogy a II. Apafi Mihály kezén lévő radnóti fiscalis uradalmat neki és Bánffy György gubernátornak adják el. A konferencia úgy határoz, hogy fiscalis actiót kell indítani a birtok visszaváltására az ifjabb Apafitól, közben titkon meg kell biztatni a két vevőjelöltet, hogy nekik adják el az uradalmat.

143 Haller második folyamodványában magának és fiának kérte Sólymos vártartományának adományozását. A konferencia hozzájárult volna az uradalom haszonbérbe adásához, míg annak birtokjoga tisztázódik.

144 1695. április 27-én foglalkozik a Ministerialkonferenz (Haller János említett kérelme mellett) Kemény Jánosnak és Simonnak a Wesselényi-jószágokra vonatkozó igényével s a Macskásiak kérésével birtokaik visszajuttatása iránt. A birtokügyek egy különleges típusát jelentették a Neoacquistica-birtokügyek. Ezek már az 1693. július 23-i konferencián jelentkeznek: Haller János különböző vármegyékben lévő, korábban Haller-birtokok visszaadását kéri. A konferencia a Commissio Neoacquisticához utasítja. Ugyanígy jár el az anyai őseiről rámaradt jószágait visszaigénylő ifjabb Gyulay Ferenccel. A Gubernium már többször érintett 1693. október 8-i felségelőterjesztése sürgeti a Commissio Neoacquistica kiküldését; a konferencia 1694. január 8-án úgy határoz, hogy különbséget kell tenni a magyarországi, illetve az erdélyi és partiumi Neoacquistica-jószágok közt. Az előbbiek ügyeit a magyarországi Neoacquistica Commissio intézze, az utóbbiak maradjanak függőben addig, amíg megfelelő nyugalmi helyzet áll elő

145 az erdélyi bizottság létrehozására. Közben a Neoacquistica-területen lévő birtokok jogi problémái csak bonyolódnak. A Gubernium Veteranival felküldött és a konferenciában 1695. április 21-én tárgyalt előterjesztésében arról ír, hogy miközben az erdélyi és partiumi Neoacquistica Commissio létrehozása késik, a Partiumban a váradi püspök igényei nyomán megfosztanak birtokaiktól ottani birtokosokat. Az 1695. április 27-i ülés két súlyos személyiség Neoacquistica-igényével foglalkozik. Az egyik maga Bánffy gubernátor, aki Jenő és Várad környéki birtokai visszaadása iránt kér rendelkezést a Commissio Neoacquisticához. A másik Keresztessi Sámuel guberniumi tanácsos; ő (közelebbi meghatározás nélkül) a töröktől visszafoglalt területeken lévő birtokai visszaadását kérvényezi. Külön kérdéskör volt a birtokügyek közt a császár hűségére tért volt Thökölypártiak birtokainak visszaadása. Az id. Gyulay Ferenc ,,restitutio"-ja (itt feltehetően magáról visszatéréséről van szó) ügyében Veterani jár közben a Birodalom központi kormányzatánál 1693 derekán; a konferencia határozata (1693. július 23.) kedvező, de Gyulay jószágainak (s tisztségeinek) visszaadása nem halad gyorsan, mert 1695 első hónapjaiban újból kéri azt. A konferencia ugyanúgy