Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

az erdélyi rendek halogatják az Erdélyi Udvari Kancellária személyzetének felküldését Bécsbe. Másnap viszont a Guberniumnak Veterani útján küldött előterjesztését vitatják meg, amelyben az arról panaszkodik, hogy a Kancellária szervezésénél megnyilatkozó felekezeti „partialitas" jövendő bajok előjele.

140 Ezzel a kérdéskörrel összefügg azon tisztségek betöltéséé, amelyek jelöltjeit megerősítésre fel kellett terjeszteni az uralkodóhoz. A Gubernium, 1693. október 8-i felségelőterjesztése mellett, jelölést küld fel a megüresedett guberniumi tanácsosi tisztségekre. Az unitáriusok kvótájából két személy hiányozván, Sárosi Jánost és Tholdalagit ajánlják, jelezve, hogy az evangélikusoknak ekkor két tanácsosuk van (a segesvári polgármester és a medgyesi királybiró), a katolikusoknak már három, de azért jelölik tanácsosul Apor Istvánt. A konferencia határozatában az ellenreformációs szempont érvényesül; a guberniumi tanácsosságokból az unitáriusoknak is jár három, a bevett vallásfelekezetek aránya szerint — mondják ki —, de (az Alvincziana Resolutio értelmében) ha az evangélikusok és unitáriusok között nincs elegendő megfelelő személy, katolikusokat és reformátusokat kell beállítani e tisztségekre, úgy, hogy katolikus—református paritás álljon elő. Nem guberniumi főtisztségek ügye ugyanúgy egy-egy esetben fordul elő. Az 1694. május 8-i ülés tárgyalja Suki Pál és Horváth Ferenc (mindketten unitáriusok) jelölését királyi táblai ülnökségre. 1695. április 27-én pedig Johann Seimlernek a szebeni királybíróság iránti kérését vitatják meg. A rendi jogok kérdéseiből részben az előbbi problémakörrel összefüggő ügyek kerülnek ide, részben a felekezetek olyan egymás közti ügyei, amelyekben szintén találkozunk a tisztségek elosztásának (egy esetben már érintett) kérdésével. A Gubernium 1695. április l-jén tárgyalt előterjesztése említést tett a nemességnek a nem nemesek tisztségekhez jutásából származó sérelmeiről.

141 A felekezeti ügyek kategóriájába tartozik (a guberniumi tanácsosi tisztségek már említett, 1694. január 8-án tárgyalt esetén is az Erdélyi Udvari Kancellária létrehozása körüli vallási viták ügyén kívül) a kolozsvári főtéri templomnak a katolikusoknak való átadási kérdése (ez ismeretesen csak 1716-ban valósult meg) és a jezsuiták újra Erdélybe telepedéséé (ezt az 1693. november 27-i konferencián ,,aut potius prologium"-on tárgyalták), I. Lipót 1693-i vallásügyi diplomájának elfogadása (a Gubernium 1693. október 8-i felségelőterjesztése jelzi ezt, az engedelmesség azonban nem terjed ki a kolozsvári unitárius nagytemplom átadására is) s végül a Gubernium 1695. április 27-én tárgyalt felségelőterjesztésében bizonyos, nem konkretizálható katolikus aktivitás ügye.

142 Az, hogy a kincstári ügyek arányokban is nagy helyet foglalnak el az erdélyi konferencia által a „Kollonics-korszakban" tárgyalt ügyek spektrumában, többfelől is eredeztethető. Egyrészt a Habsburg Birodalom központi kormányzata ezekben az években már eléggé biztonságosan a Birodalom részének tekinti Erdélyt, annak alapvető berendezkedése a Diploma Leopoldinummal és az Alvincziana Resolutióval már adott, az új kormányszerv működik, a többi persze elsősorban a hadsereg dolga — de azé és nem a politikáé. Másrészt azonban ebben a stabilitásban épp a kincstári javak státusa, felhasználásuk struktúrája, igazgatásuk, az új helyzetben rejlő lehetőségek azok a kérdések, amelyek a kétféle hadakozás