Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

forog; 1. II. Apafi Mihály terhére lehet-e róni, hogy Franciaország vagy a Porta támogatását kérte? 2. Hazaengedjék-e Erdélybe, vagy Bécsben tartsák? Az ülésen készült feljegyzésből csak Kollonics álláspontja tűnik ki: nem kell visszaengedni az ifjú Apafit Erdélybe, külföldi utazásra kell küldeni.

132 A tulajdonképpeni állásfoglalás a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1695. március 11-i ülésén születik. Az ülés szokatlanul népes: a február 3-i ülés résztvevőin kívül jelen van rajta Öttingen, az új udvari kamaraelnök, Seifried Christoph Breuner, Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg haditanácsi elnök és két további tábornok, Heisler és Caprara. A vitában megoszlanak a vélemények.

133 A résztvevők többsége azonban azon az állásponton van, hogy az ifjú Apafi házasságának nincs különösebb jelentősége, s ezért érdektelen az a kérdés is, hogy Bécsben tartsák-e vagy hazaengedjék Erdélybe. Ezen (nem jelentős eltérésekkel megfogalmazott) álláspont szerint I. Lipót fegyverjogon bírja Erdélyt, s fegyverrel is kell hogy megtartsa.

134 Abban a kérdésben már jobban megoszlanak a vélemények, hogy vajon a Bethlen lányt vegye-e el II. Apafi Mihály, vagy német hercegnőt adjanak-e hozzá feleségül.

13S Ketten (Breuner udvari kamaraelnök és a neki szekundáló Bucelleni) tartják szükségesnek leszögezni azt, hogy a fejedelmi jószágokat ki kell venni Apafi kezéből.

136 Csak Heislernél szerepel két további momentum: az ifjú Apafi Mihálynak nem engedélyezendő a fejedelemnek járó tiszteletadás — és, meglepően: „Saxones magis tutandos" (ti. adóügyi követeléseikben). A hagyományos magyar történetíráson felnőtt olvasó számára talán meglepetés, hogy Kollonics álláspontja élesen elkülönül a többiekétől. Nála szó sincs a fegyverjogról. Habozik abban a kérdésben, hogy Bécsben kell-e tartani Apafit vagy sem; házasságát mindenképpen nagykorúságára halasztaná.

137 Végül is azoknak az álláspontja győz, akik (a fegyverjog alapján állva) nem látják jelentőségét a fiatal fejedelem házasságának, s ezért nem is kívánják Bécsben tartani. Apafi hazautazhat Erdélybe, a császár nyilvános rosszallásával megtarthatja esküvőjét is (I. Lipót nem képviselteti magát). Az erdélyi kormányhatóságok működésének kérdései néhány ízben fordulnak meg e majdnem két évben a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis előtt. 1694. január 8-án foglalkoznak a Gubernium 1693. október 8-i felségelőterjesztésének azzal a pontjával, amely a gubernátor és a guberniumi tanácsosok fizetésének némi emelését kéri. Döntésének nincs nyoma az ülésről készült feljegyzésben. Az 1695. április 21-i konferencia egyebek között a Gubernium Veterani útján felküldött előterjesztését vitatja meg. Az új kormányhatóság többek között arról panaszkodik, hogy nincs tekintélye,

138 lenézik „inconveniens" címe miatt, királyi pecsétje sincs. Döntésnek itt sem találjuk nyomát. Megfordul természetesen az Erdélyi Udvari Kancellária felállításának kérdése is a konferenciánál. A Gubernium 1693. október 8-i (1694. január 8-án megvitatott) felterjesztésében azt is jelzi, hogy Bécsben székelő alkancellárul Alvinczi Péter ítélőmestert küldik fel. A konferencia itt csak azt jegyzi meg, hogy a katolikus rendek jelöltje (a későbbi tényleges alkancellár) Káinoki Sámuel, akinek személyét illetően a Ministerialkonferenz látható bizonytalanságban van.

139 Az ügy ezzel jó időre lekerül a napirendről, csak az 1695. április 20-i konferencia állapítja meg rosszallóan, hogy