Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

memorialisban sürgetik az erdélyi ügyek kivételét a Magyar Udvari Kancellária hatásköréből (az erdélyi jogrend megbolydulását féltve egy ilyen uniótól). Ezzel a követeléssel foglalkozik a december 16-i konferencia, s egy továbbival: ki kell-e kérni a királyi adományozástól függő tisztségek betöltésénél a Gubernium javaslatát vagy sem? Ez utóbbi kérdésben a konferencia úgy dönt, hogy a Gubernium véleményét kell kérni a pályázók alkalmasságáról (tehát nem guberniumi jelölést).

127 2. 1693—1695. ÁPRILIS A Diploma Leopoldinum ünnepélyes formájában 1691 legvégén kiadásra kerül — s ezzel az erdélyi konferencia, jó másfél évre, eltűnik szemünk elől. Az erdélyi Habsburg-berendezkedés most magában Erdélyben folyik, az intézmények kiépülésével s a körülöttük dúló harcokkal. Amikor újra találkozunk a Konferenz működésével (a „Kollonics-korszakban", 1693 júliusa és 1695 áprilisa között), az itt tárgyalt ügyek jórészt továbbra is az erdélyi Habsburg-berendezés primer ügyei, de már bizonyos szakági fejlődés is megfigyelhető bennük. Elsőnek mindenesetre azt az ügyet vegyük, amely Erdélynek a Habsburg Birodalmon belüli egész státusát érinti; II. Apafi Mihály házassága ügyét. Az ifjú fejedelmet BánfTy György és Bethlen Ferenc (I. Rákóczi György egykori udvarmestere) két életben lévő fia,

128 az ország generálisának tisztét viselő Bethlen Gergely és a szintén tanácsúr Bethlen Elek be akarja vonni családi szövetségükbe. BánfTy gubernátor már Bethlen Gergely veje, s a generális másik lányát 1694 júniusában eljegyzik az ifjú Apafival. Az ügy 1694. szeptember 5-én kerül először a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis elé, hogy aztán jó fél éven át egyedüli tárgya legyen az erdélyi konferencia ismert üléseinek. A konferencián megvitatásra kerülő előterjesztés felveti a kérdést: járuljon-e hozzá I. Lipót (mint II. Apafi Mihály gyámja) a házassághoz vagy sem, s Veterani erdélyi főhadiparancsnok milyen rendelkezést vegyen az ügyet illetően? A határozat szerint a Guberniumhoz rosszalló rescriptumot kell intézni,

129 jelezve, hogy a házassághoz a császár jóváhagyását is kérni kell, ezért I. Lipót tekintélyének megsértése miatt a lakodalomra egyelőre nem kerülhet sor. Veteranival pedig közölni kell ezt a rescriptumot, s rendelkezni kell hozzá: legyen éber, s alkalmas gesztusokkal akadályozza meg a házasságot. ,,Ha elégségesek, ezeknél kell maradni, ha nem, erősebb eszközökhöz kell nyúlni."

130 Másnapi, 1694. szeptember 6-i kelettel I. Lipót ily értelmű rendeletet is küldött a Guberniumhoz. Az mentegetőzött, a császár Veterani közreműködésével tisztes őrizetben Bécsbe vitette volna az ifjú Apafit, Bethlen Gergelyt és Eleket, itt maga Bethlen Miklós is (egyébként Bethlen Gergely és Elek éles ellenfele) jónak látta közbevetni magát, az ifjú Apafi is hajlékonynak bizonyult, végül is saját jóakaratából ment fel Bécsbe, Veteranival együtt.

131 Az 1695. február 3-i konferencia-ülésen, amelyen az elnöklő Kollonicson kívül Waldstein, Gottlieb Windischgrátz, Bucelleni osztrák udvari kancellár és Veterani van jelen, az erdélyi főhadiparancsnok tesz előterjesztést. A vita két kérdés körül