Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

Befejezés

BEFEJEZÉS Elemzéseink végére érve kíséreljük meg a lehető tömörséggel összegezni: mit jelentenek az Erdély helyzetében 1690 és 1740 között bekövetkező változások az integráló Habsburg Birodalom és az integrált Erdély számára? A Habsburg Birodalom számára Erdély a korszak egészében elsődlegesen a Birodalom új keleti sarokbástyája; fontossága elsősorban katonai. A kis ország, földrajzi adottságai révén, alkalmas a töröktől visszahódított magyarországi területek (a Bánátot is ideértve) keletről való fedezésére, s egyben támaszpont lehet a középkori Magyarország területén túli újabb hódításokra. (Az 1710-esévek török háborújában sor is kerül ezekre, hogy 1739-ben el is vesszenek.) Kisebb a jelentősége a Habsburg Birodalom számára Erdély adóbevételeinek (bár ezek, különösen az 1690-es években, de később is, aránytalanul, teherbíró képessége végső határáig terhelik az országot) s az innen származó kincstári jövedelmeknek. Ugyanakkor a birodalmi vezető elit számára, változó mértékben, de nem kevés gondot jelent az országnak még a magyarországitól is némileg eltérő közjoga, amelynek bizonyos vonatkozásait kénytelen tekintetbe venni — különösen ellenreformációs politikájában. A négy bevett vallásfelekezet rendszere ugyan másféle problémák felidézője, mint a göröghitüek jelenléte Erdélyben (az első esetben a protestánsok visszaszorításának lassúsága a politikai nehézségek oka, a másikban egyrészt a vallási unió ingatagsága, másrészt az 1730-as években az unitus egyház vezetőjének energikus saját politikája), de a kérdéskomplexum csak bonyolódik (gondoljunk a Sinzendorfféktól támogatott Bornemissza—Hallerrezsim szembenállására Inochentie Micu-Kleinnel, majd Bornemisszáék és a protestáns rendek összefogására a református vezetők 1738-i letartóztatása kapcsán). Egészében véve a Habsburg Birodalom nyer Erdély megszerzésével — ez a nyereség azonban eléggé mérsékeltnek mondható. S mit jelent Erdély számára, a fél évszázad politikai történetéből megítélve, ez a változás? Szeretnénk mindenekelőtt leszögezni: Erdély számára sem 1690-ben, sem később nincs választás, hogy hová tartozzék. Erdély nem csatlakozik ide vagy oda; Erdélyt integrálja egy nálánál katonailag sokkal erősebb birodalom, s — mint kiderül — nincs olyan erő a nemzetközi politikában, amely a kis ország legalább viszonylagos politikai önállóságát szükségesnek tartaná. A II. Rákóczi Ferencnek nyújtott francia támogatás nem elégséges ehhez, Eszterházy Antalék 1716-i beütése még kevésbé, Rákóczi József pedig el sem jut az erdélyi határig, kísérlete csak az ismertetett belpolitikai manőverekhez szolgálhat ürügyül. Ismételjük: Erdély nem