Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

174 Az erdélyi protestáns felekezetek superintendensei ekkor nem voltak tagjai az országgyűlésnek. 175 „Mi erdélynek legrégebbi, Traianus császár kora óta lakói vagyunk" — írja egy felségfolyamodványában; a gondolat 1735-ben másutt is ismétlődik nála. Gáldi László ezt Oláh Miklós „Hungariá"-jára vezeti vissza, amelyet Bél Mátyás 1735-ben adott ki Pozsonyban, I. Tóth Zoltán pedig Dimitrie Cantemir „HronicuI"-jára (amely e tekintetben Miron Costinon át Toppeltinus 1667-ben Lyonban kiadott „Origines et occasus Transsylvanorum"-ára megy vissza). 176 Inochentie Micu-Klein szerepére 1.: I. Tóth Zoltán klasszikus munkáját (Az erdélyi román nacionalizmus első százada. Bp. 1946), román részről Dávid Prodan összefoglaló müvének (Supplex Libellus Valachorum. 2. kiad. Bukarest 1967) megfelelő részeit. A püspök kérelmeinek Ministerialkonferenz-i tárgyalására 1. bővebben munkánk megfelelő részét. 177 Ha ismernék a feltételeket — írták 1730. december 19-én Bornemissza Jánosnak —, „igenis hozzá erezkednénk, hogy sem mások által praeripialtatni meg engednők, tartván nehezebb consequentiaktól, az idegen arendatorok administratioja alatt". (G.P 1730: 511.) E bérlet létrehozására nem került sor. 178 Thes.: AG 1730:478. 179 G.P 1731:133. 180 Uo. 1731:113. 181 Uo. 1731 :133. 182 Az 1731. május 9-i rescriptum: uo. Thes. :AG 1731: 1156. 183 Amikor a Cameralis Directio szakértő bizottságot küldene Homoródra, Máderer sóügyi felügyelő csakúgy kimenti magát ebből, mint Steinhilbert (Thes.: AG 1731:1327.). így Salbeck kapja meg a bányatelepítés irányításának feladatát — ugyanúgy nem sóbányaügyi szakember, mint Wahl harmincados, akinek — távollétében — továbbadja ezt (uo. 1731:1377.). 184 Wahl harmincados 1731. november 24-én, tájékoztatva a Cameralis Directiót a sóbánya-telepítés állásáról, szükségesnek tartja jelenteni: nemrég egy újabb sóvágó jelentkezett Homoródon, aki azt állítja magáról, hogy ő a legújabb vízaknai bányában dolgozott, és Vízaknán nincs olyan jó só, mint Homoródon. Ha ez igaz, jó remény van a sikerre — írja a boldog harmincados, akinek láthatólag fogalma sincs róla, hogy a vízaknai sót a legrosszabb minőségűként tartják nyilván az összes, Erdélyen kívüli értékesítésre termelő erdélyi sóbánya termékei között. A Cameralis Directio legalább némileg óvatos: Wahltól bekéri az állítólagos vízaknai sóvágó nevét, hogy tájékozódhassanak róla: egyáltalán dolgozott-e Vízaknán? (Uo. 1731: 1382.) 18s G.P 1732:94. 186 Uo. 1732: 169. (A Gubernium 1732. június 6-i levele az Erdélyi Udvari Kancelláriának.) 187 Uo. 1732:94. 188 Uo. 1732:149. 189 Előbb 1732. május 27-én került sor erre. A Directio ekkor csak a tordai sóvágók számának emelését kéri (uo. 1732:305.). 1732. december 11-i újabb megkeresésében (uo.) Tordán és Vízaknán várná el a sóvágók számának 30 fővel való emelését — most már, tekintettel a Gubernium adóügyi aggályaira, a jobbágyok legszegényebb rétegéből. 1733. február 19-én ismét a tordai és vízaknai sóvágók számának 30-cal való felemelését sürgeti (uo. 1733:21.). 190 Uo. 1733:21. 191 Szendrey halálának pontos dátuma nem ismeretes. Terminus ante quem meghatározásához a következők szolgálhatnak alapul: a) egy közelebbről nem keltezett 1735-i tervezet a fisco-Apafiana jószágokat részben 1735. július l-től (részben 1736. január 1-től) adná bérbe Csatári Nagy János Józsefnek mint adminisztrátornak (Thes. :AG 1735: 102.). b) Az Udvari Kamara 1735. július 4-én hagyja jóvá a Cameralis Directiónak Szendrey halála után a fisco-Apafiana jószágok igazgatásáról tett rendelkezéseit (uo. 1735:64.). 192 Előbb (1730. augusztus 17-én) Szendrey panaszolja be a megyei tiszteket, de magát Kornis Zsigmond gubernátort is amiatt, hogy az előbbiek a nagy nyári dologidőben saját szolgálatukra rendelnek embereket minden faluból (házanként egy-egy dolgost, két-három vagy több napra, amit távoli birtokra menetel esetében a háromszorosára növel az oda- és visszamenetel), a gubernátor pedig (nyilván fiára, Kornis Ferenc Kük üllő megyei főispánra való tekintettel —jegyzi meg Szendrey) ráírt az administratorra a Küküllő megyei fiscalis jószágokból megtagadott munkások ügyében. Küküllővárott Szendrey meg tudja akadályozni, hogy fiscalis jobbágyokat erővel hajtsanak munkára a megyei tisztek, másutt nem. A Cameralis Directio Szendrey kérésére (1730. szeptember 12-i felterjesztésében) az Udvari 29 Trócsányi 449