Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

Van az 1715 és 1740 közötti erdélyi konferenciáknak két különleges összetételű ülése. Az 1734. november 23-i ülés kizárólag görög egyesült vallási ügyekkel foglalkozik. Összetétele is ennek megfelelő. Az elnökletet ugyan SinzendorfT viszi, a további résztvevők azonban Sigismund Kollonitz bécsi érsek

75 és Tönnemann jezsuita, ekkor II. Károly gyóntatóatyja.

76 Az udvari kormányhatóságok tanácsosai közül Mannagetta és Pongrácz György vesz részt az ülésen. A másik ilyen ülés (1738. október 18.) az Erdélyben, a Bánátban, Magyarország egyes részein és a hadseregben dúló járvány ügyével foglalkozik — így tárgyában is határeset, összetételében szintén. Sinzendorffon, Gundaker Starhembergen, a haditanácsi elnök Harrachon és Nesselrode birodalmi főhadbiztoson kívül jelen van (a felsorolás rangrendjében közöljük neveiket) Batthyány magyar udvari kancellár, Oed alsó-ausztriai helytartóhelyettes, Philipp Joseph Kinsky cseh főkancellár, Bornemissza János erdélyi udvari alkancellár, Mannagetta, az Udvari Kamara részéről Klöcklern tanácsos, a Magyar Udvari Kancellária képviseletében Koller tanácsos, továbbá Johann Christoph Bartenstein, Kozma József erdélyi udvari kancelláriai tanácsos, Wöber, Löwenegg s végül a Habsburg Birodalom egészségügyét irányító Sanitátshofkommission további három tagja: Komerkansky, Garelli és Wimmer. Mint már említettük: a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis összetétele 1715 és 1740 közt jóval stabilabb, mint a korábbi évtizedekben. Összesen 2 elnök, a hatalmi elit néhány tagja s a 26 év alatt ugyanazon udvari kormányhatóságok általában nem sűrűn — vagy egyáltalán nem — változó képviselői, állandóság a konferencián részt vevő kormányhatóságok tanácsos képviselőiben is: az összetétel stabilitása szembetűnő. Mindez fokozottan szolgálhatja a megvitatott kérdések ismeretét, a szakszerűséget. Annál is inkább, mert a konferencia elnökei maguk is nagyvonalú szakemberek, s a testületben rajtuk kívül képviselve vannak az összbirodalmi udvari kormányhatóságok vezetői, 1734-től kimutathatóan tanácsosai is, akiknek Erdély kérdéseiben való tájékozottságáról már szólottunk. Ugyanakkor azonban már itt fel kell tennünk bizonyos kérdőjeleket is. Az első kérdés a konferenciák számának erős megritkulásából adódik. 33 ismert összetételű konferencia a 26 évben — évi átlagban alig több egyetlen Konferenz-ülésnél, szemben az előző évtizedekkel (1690. április—1691. december: 14 ismert összetételű konferencia, 1693. július—1695. április: 10 ilyen ülés, 1695. október—1697. április: 8; 1698 első négy hónapja: 6; míg az 1699. december és 1704. június közti 4 és fél évben is jobb az arány, 9 konferencia összetételéről tudunk). Ha ehhez még azt is hozzászámítjuk, hogy az 1715 előtti időszak forrásanyaga láthatólag kevésbé teljes, mint az 1715 utáni, az aránytalanság még erősebb. Ezt a kérdést itt kell nyitva hagynunk: csak az erdélyi konferencia hatáskörének elemzése után kísérelhetjük meg válaszolni rá. A kérdés ti. az, hogy milyen irányban változott a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis tényleges irányító szerepe Erdély életében. Ugyanígy csak felvázolni lehet itt két további kérdést. Az első Savoyai Jenő szerepéből adódik. A herceg ugyan nem annyira maradt kívül a belpolitikán, ahogy a korábbi szakirodalom állította (Braubach monumentális Savoyai Jenő-életrajza kivétel e tekintetben, ő legalább a herceg németalföldi belpolitikáját igen gondosan