Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

ábrázolta), de azért mégiscsak elsősorban katona és külpolitikus (ha szabad itt Clausewitz ismert meghatározásával játszadozni, a háborúval s annak előzményeivel foglalkozik). Kérdés: nem eredményez-e beszűkülést az erdélyi konferencia politikájának spektrumában, hiszen ezt a határszéli kis országot a Habsburg Birodalom vezető elitje elsősorban előretolt katonai hadállásnak tekinti. Itt is a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis részletes hatáskörelemzése visz közelebb a lehető reális válaszhoz. További kérdésünk szintén összefügg az erdélyi konferencia stabilitásával — de némileg másképpen. Az 1703—1705-i áttöréskor a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis 1715 utáni vezető egyéniségei erejük teljében lévő emberek. Savoyai Jenő és Gundaker Starhemberg 1663-i születésűek, Sinzendorff éppen 1671-i. 1715ben 50-es éveik elején, ill. 40-es éveik közepe táján tartanak. Ez a garnitúra s velük a Koríferenzen jelenlevő udvari kormányhatósági vezetők stb. együtt öregszenek. Amikor Savoyai Jenő 1736 tavaszán meghal, Sinzendorff 65 éves, Gundaker Starhemberg 73, a volt nápolyi alkirály, Aloys Harrach 67, Joseph Lothar Königsegg 63, Bornemissza János is jócskán túl van 60. évén. Kérdés: vajon tapasztalataik bővülése nyom-e többet a latban, vagy erőik fogyása? Egy azonban bizonyos: friss erők nem jelentkeznek a konferenciákban. Mikor Johann Philipp Joseph Harrach átveszi a Haditanács elnökletét, s ennek révén megjelenik az erdélyi konferenciában, éppen 60 éves. Hagyjuk nyitva tehát ezeket a kérdéseket addig, amíg a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis hatásköréről nem nyertünk képet. B) HATÁSKÖR ÉS ÜLÉSEK A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis hatáskörét annak korszakonként változásaiban kell elemeznünk. 1. 1687—1691 Magától értetődő, hogy az 1687-i és 1690—1691-i konferenciák még nem részletkérdésekkel foglalkoznak. Az első ismert konferencián (1687. augusztus 29.) Strattmann és Kinsky azt a szakirodalomban alaposan megtárgyalt kérdést vitatják meg, hogy Erdélytől mely megerősített helységek átadását kell követelni,

77 s azt a másikat, hogy ki legyen Erdély főparancsnoka.

78 A két kancellár 1687. szeptember 27-i megbeszélése tárgyilag szorosan kapcsolódik az előbbihez. Ezen ti. Lotharingiai Károly 1687. szeptember 23-i jelentését vitatják meg, amelyben az Caprarát ajánlja magyarországi főparancsnoknak, és Scherffenberget küldené Erdélybe (Caprarának alárendelve). A hadaival Erdélyben állomásozó herceg azonban további kérdéseket is a Habsburg Birodalom központi kormányzata elé tár. Teljhatalmat kér a fejedelemséggel való tárgyalásra és szerződéskötésre,

79 egyben utasítást is a következőkre nézve: 1. Mit tegyen akkor, ha Apafi zálogul átad