Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

úgyhogy a szász kézműves a hazai nyersanyagot is tőlük kénytelen vásárolni.

333 Az 1736 tavaszán—nyár elején tartott országgyűlésen azonban láthatólag nincs érdemi előrelépés a vitában. Az 1736. ősz eleji adóelőlegezés után azonban az alvinci bulgárok, a szamosújvári örmények és a szebeni görög compania újra a Cameralis Directióhoz fordul magasnak ítélt adója miatt, az pedig a Guberniumnál jár el.

334 1737 februárjában a Cameralis Directiónak más vonatkozásban már ismertetett átiratával indul újra a harc: a Gubernium könnyítsen a fiscalitasok és az idegen kereskedőelemek adóján.

335 Az összeütközések most egy időre a szebeni görögök és a szamosújvári örmények adómennyisége köré sűrűsödnek. A szebeni görögökön a főhadiparancsnokság sürgeti adójuk (különösen a hátralékok) megfizetését. Azok a Directióhoz fordulnak támogatásért, s az (1737. február 12-én) valóban könnyítést is kér számukra a Guberniumtól (legalább az uralkodó döntéséig), arra is hivatkozva, hogy a kincstár több éve a kamarai taxának is kevesebb mint a felét tudja rajtuk behajtani.

336 Eredmény láthatólag nincs, mert a kamarai igazgatóság 1737. március 26-án megismétli a Guberniumnál a rájuk vonatkozó kérést, ezúttal — konkrétabban — arra hivatkozva, hogy kincstári taxájuk 1732 óta hátralékos, már 300 RFt-ra van leszállítva, s ez sem hajtható be.

337 Egy hétre rá (1737. április 2.) már az az évi harmadik átiratot intézi adócsökkentésük végett a Guberniumhoz.

338 Több sikerrel járnak 1737 tavaszán a szamosújvári örmények (hisz láthatólag közvetlenül az Udvari Kamarához fordulnak). III. Károly több rescriptumban is rendelkezik 1737. évi adójuk kiváltságaik feletti részének elengedéséről.

339 1737 májusában a szamosújvári örmények adóterhei mellett a görögök és a fiscalitasok adójának ügye is megfordul a Ministerialkonferenz és a Commissio Neoacquistica előtt, nem viharok és vádaskodások nélkül.

340 A Gubernium végül is adókedvezmények adására kényszerül a szamosújvári és ebesfalvi örményeknek, továbbá a brassai görögöknek.

341 A Directio azonban rövidesen (1737. augusztus 2-án) újra adómérséklést kér a Guberniumtól a szebeni görögöknek és a szamosújvári örményeknek,

342 a brassai görögök pedig ugyanez idő tájt

343 közvetlenül a Guberniumhoz nyújtják be ez irányú folyamodványukat.

344 A kérdés (talán a források hiányos volta miatt is) 1739-től kísérhető újra nyomon. Ebben az évben ismét több idegen kereskedőkolónia kéri adója csökkentését, a legkülönbözőbb csatornákon át: a Cameralis Directio támogatását kérve,

345 vagy a főhadiparancsnoktól várva védelmet,

346 vagy végül közvetlenül a Guberniumhoz fordulva.

347 Válasz csak az utolsó esetben ismeretes, számszerű eredmény pedig egyáltalán nem. Ami a vámpolitikát illeti, mellőznünk kell most az új birodalmi vámtarifa erdélyi bevezetésének további kutatásokat igénylő kérdését. A belső vámok kérdéskörében a sószállítás vámjaival kapcsolatban merültek fel teendők. Bár a szárazvámokat egy 1729. február 5-i resolutio eltörölte,

348 és 1729 novemberében Dés és Somlyó között meg is szűntek, ami olcsóbbá tette a só szállítását,

349 a fontos intézkedés végrehajtása nem volt egyértelmű. 1732 márciusában a Cameralis Directio arról volt kénytelen panaszkodni a Guberniumnak, hogy gr. Bánffy György és Andrássy vámot vesz a sószállító parasztokon. A Gubernium pedig megvédte a birtokosokat: megítélése szerint azok nem a só után, hanem az azt fuvarozó parasztnéptől veszik a