Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

vámot, uralkodói kiváltság alapján, amelyet a Guberniumnak nincs joga megváltoztatni.

350 A Cameralis Directio (1733. január 21-én) visszautasította ezt az érvet joggal utalva rá, hogy a parasztokon vett vám a szállítást drágítja meg;

351 a vita eredménye nem ismeretes. * Ez hát a kincstár politikája az 1730-as Erdélyben: a bérleti rendszer jelentős kiterjesztése (de be nem engedése a legfontosabb erdélyi kincstári jövedelem: a sóbányászat területére), olyan új típusú bérlők eléggé szűk körével, akik nem is egyszer vedlenek át kincstári főtisztből vagy tisztviselőből bérlővé és vissza, egy vezetőiben kizárólag, ágazati főtisztjeiben pedig majdnem kizárólag nem erdélyiekből álló apparátussal, és ezen túlmenően szinte egészében az idegen kereskedőelemek (kismértékben más kincstári népek) jogvédelmét célzó kincstári politikával. III. Károly kora utolsó évtizedének sivársága az erdélyi kincstári igazgatásban és kincstári politikában is érvényesül. E) A RENDEK 1730 ÉS 1740 KÖZÖTT Itt jórészt csak utalunk mindarra, amit a rendek (erősödő) tevékenységéről az 1730-as évek tárgyalásánál már elmondottunk. Részletesen szólottunk a rendek tevékenységéről a Bornemissza—Haller-rezsim igazgatási reformjainál, ill. reformtervezetei kapcsán (a királyi tábla reformja, az országos főbiztosság és országos főszámvevőség reformtervezete). Az is ismeretes, hogy a rendek terméke az évtized egyetlen nagyobb vonalú gazdaságpolitikai koncepciója, a Sándor Gergely nevéhez fűződő tervezet védvámrendszer-koncepcióját felelevenítő 1735-i felirat.

352 Ami a rendeknek a politika egyes részletkérdésében elfoglalt álláspontját illeti, ezek jórészt gazdaságpolitkai követelések. Változatlanul ők szorgalmazzák az árés bérszabályozást,

353 a havasalföldi mezőgazdasági import korlátozását.

354 Ismét csak utalunk a kincstári javak bérleti rendszerének visszásságai elleni fellépéseikről elmondottakra. Arra is, mi az álláspontjuk az idegen kereskedőelemek helyzetének kérdésében.

355 A kincstári védettségben lévő népelemek adókedvezményei vagy mentessége iránti ellenszenvnek vannak természetesen olyan jelenségei is, mint a sóhajósok és sóvágók közteherviselésének követelése.

356 Ebben az évtizedben is szerepel a rendek követelései között az, hogy kincstári tisztségekre haza fiait alkalmazzanak

357 — a kincstári tisztviselőknek a kincstári javak bérlete körül játszott, ábrázolt szerepéből következően nem is indokolatlanul, bár 1740-ben Schmidlin cameralis director még mindig azzal utasítja vissza a rendek igényét, hogy a tisztségekre jelentkező erdélyiek nem megfelelőek. Egészében véve azonban a rendek tevékenységének súlyát ebben az évtizedben az igazgatási reformokban — a reformkísérletekben — való részvétel adja. A mérleg nem tekinthető rossznak.