Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
főszámvevőségnek (Supremus Exactoratus Provinciális), vagy — ha annak létrehozása késik — a külön e célra kiküldendő számvevőknek. 143 Az évi számvétel után kerüljön sor a Cassa Provinciális felülvizsgálatára. 144 Az országgyűlés jelölést is tett a főbiztosság tisztségeire. Az egyes natiók külön üléseken 145 végezték ezt el. A magyar megyék a katolikusok közül a már adjunctus commissariusként működő Szabó József mellett Páter Pált jelölték, a reformátusok közül Antos Györgyöt és Katonai Istvánt, a székelyek a katolikusok sorából Berzenczei Istvánt, a reformátusok közül Daczó Ferencet, a szászok az egyedüli Christoph Seewald brassai tanácsnokot. 146 A rendek összesített javaslata már kompromisszumos volt. Felemlítve azt a tényt, hogy a főbiztosság egész akkori tisztikara (Kornis István főbiztos és 3 adjunctus commissariusa) katolikus, valamennyiüket újra javasolta azzal, hogy 6 kerületi biztosra van szükség, s felterjesztette az egyes natiók említett jelöléseit. (A református főrendek előadták azt a kérésüket, amely szerint a jelenleg működő főbiztossági tisztek mind katolikusok lévén, a székely natióból állítandó biztosok reformátusok legyenek.) 147 A Gubernium maga (1738. március 31 -i felségelőterjesztésében) korrektül jelezte a hatóság grémiumában a főbiztosság tervezete körül kialakult vitát. Az egyik fél megtartotta volna a főbiztosság korábbi tisztikarát, s a három natióból egy-egy kerületi biztost állított volna a három erdélyi hadbiztos mellé, szükség esetén további biztosokat is küldve ki (időlegesen). A másik csoport (élén Haller gubernátorral) a főbiztost a Gubernium mellett tartotta volna, s a három alárendelt biztost a hadbiztosok mellé delegálta volna, azzal érvelve: ha az erdélyi főhadbiztosság ellátja munkáját ennyi emberrel, az országos biztosságnak sem kell több. Javaslatot tett a főbiztosság tisztjeinek fizetésére. 148 A rendi instructióra csak néhány, de nagy súlyú megjegyzést tett: a natiók (kerületi) biztosai két országgyűlés között a Gubernium előtt is felesküdhetnek, a kerületi biztosok három szolgálati évük előtt is leválthatok legyenek, ha nem bizonyulnak megfelelőnek, vagy kárt okoznak, a főpénztárnokot a Gubernium kell hogy jóváhagyja, a főbiztosság számadásainak felülvizsgálatánál a Gubernium egy tanácsosa elnököljön az országos főszámvevőségben. 149 A reformból egyelőre annyi valósul meg, hogy az uralkodó 1737. július 5-i rescriptumával, lényegében a Haller János-csoport álláspontja szerint, az országos főbiztosban, 3 adjunctus commissariusban és 2 írnokban állapítja meg a főbiztosság létszámát (azzal a módosítással, hogy az egyik írnok pénztárnok is legyen). 150 Az országos főbiztosság új instructióját Mária Terézia adja ki. 1738 elején dolgozzák ki a rendek az országos főszámvevőség reformjának tervezetét is. Ezt előbb egy, a három natióból kiküldött bizottság vitatta meg, aztán került a rendek plénuma elé; a plénum tervezete az 1738. március 22-i keletet viseli. Minthogy itt lényegében új hatóság szervezéséről volt szó, azok a kérdések, amelyek az országos főbiztosság reformjánál felmerültek, itt némileg másképp vetődtek fel, ill. egy részük (nem lévén itt szó olyan pozícióharc-kérdésekről, mint amott) láthatólag fel sem merült. A tervezet előbb az országos főszámvevőség személyzetét szabályozta. Úgy foglalt állást, hogy elnöke főrangú legyen, s a rendek jelöljék. Mellette 3 adjunctus 27 Trócsányi 417
