Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

exactor és 3 kancellista működjék az egyes natiókból (ezek jelöljék őket). A három írnok egyike lássa el a protocollista tisztét (két-két évenként váltakozzanak ebben). Egy negyedik írnoki helyre a taxális helyek tegyenek felterjesztést. A hatóság a Gubernium mellett székeljen (fontosabb ügyekben ahhoz forduljon). A tervezet megjelölte az országos főszámvevőség tisztségviselőinek illetményeit is,

151 egyben elvként kimondva, hogy az országos főszámvevőség személyzetének, minden gyanú elkerülésére, semmiféle más jövedelme nem lehet meghatározott illetményén túl, s a számadókra kivetett birságok stb. nem őket illetik. Rendelkezett az elnök helyettesítéséről és a megüresedett adjunctusi helyek pótlásáról. A tervezetnek a tulajdonképpeni instructiót megelőző része még néhány fontosabb általános rendelkezést tartalmazott (az évi számadásokat az ún. előlegezés — a szeptemberi országgyűlés — idején kelljen benyújtania az országos főszámvevőségnek; a Gubernium az országos postákkal küldesse ki a számadóknak az Exactoratus Provinciális difficultasait), továbbá arra kötelezte a létrehozandó új hatóságot, hogy dolgozza ki a protocollista és az írnokok instructióját. Az országos főszámvevőség tulajdonképpeni instructiója az új hatóság munkájával kapcsolatos kérdéseknek (a főbiztossági instructio csapongó szerkezetével ellentétben) feszes szerkesztésű, jól átgondolt — s a rendek szerepét ez esetben is hangsúlyozó összefoglalása. A tervezet itt is megköveteli, hogy az elnök a rendek előtt tegyen esküt, adjunctusai szintén (az utóbbiak két országgyűlés közötti beiktatása esetén a Gubernium előtt). Hatáskörébe tartozott a számvétel mindenféle rendes és rendkívüli országos jövedelemről. A magyar és székely törvényhatóságok — és természetesen az országos főbiztosság — közvetlenül, a szász székek a comesen át terjesszék fel számadásaikat. Az Exactoratus Provinciális feladata számadási szabályzat kidolgozása a neki számadással tartozók számára. A Gubernium és a helyi tisztek, tájékoztatásul, közöljék az Exactoratus Provincialisszal az adókivetési tabellákat. A kifizetések elfogadásának alapja a törvényes utalványozások és rendelkezések legyenek. Az új hatóság munkáját az elnök irányítsa; ő ossza ki a munkát maga és adjunctusai között, s a feldolgozott ügyeket közös üléseken tárgyalják meg. A számadásokra tett difficultasokat az elnök és az adjunctusok írják alá, és pecsét alatt továbbítsák a számadóknak (a szász törvényhatóságokét a comesen át), azok pedig nyugtázzák az átvételt. A protocollista jegyezze fel, hogy kinek, kivel és mikor küldték ki a difficultasokat. A számvevői észrevételekre adandó válasz határideje 30 nap és 6 hónap között mozgott (a számadó özvegyei és árvái esetében ennek a kétszerese volt), majd helye volt replicáknak és superreplicáknak, az eljárást liquidatio vagy felmentés zárta le, de a számadók a Guberniumhoz fellebbezhetnek (az alaptalan fellebbezés azonban büntetést von maga után). A számadó elmarasztalásának feloldására csak a megfelelő összeg kifizetése után kerülhet sor; a szabálytalanul felvett összegeket vissza kell hogy fizesse a károsultaknak. A hivatalukban szabálytalanul eljárók büntetését az illetékes tisztségek szabják ki (a szász natiónál a comes), majd jelentést kell tenni erről az Exactoratus Provinciálisnak. A számvevők felmentvényét az elnök és az adjunctusok írják alá. A difficultasokra határidőre nem válaszolókat a helyi főtisztek első és második esetben 24 forint büntetéssel sújtsák, a harmadik