Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
csak egy személy írja alá az ítéletet, az korrumpálható vagy tévedhet (különösen egy — esetleg kinevezésre kerülő [!] 112 — protestáns ítélőmester kedvezhet az akatolikusoknak katolikusok ellen vitt perükben [!], ha csak egyedül írja alá az ítéletet). A Konferenz a „több szem többet lát" elv hangoztatásával úgy határozott, hogy a referens ítélőmester az ítélet fogalmazványát terjessze a táblai elnök elé, és ők ketten írják alá az ítéletet. Ezt az álláspontot fogadta el az uralkodó is. A perhalasztás kérdésében nem volt ellentét a Deputatio terve (ez az Approbata erre vonatkozó rendelkezését fogadta el), a rendek, a Gubernium és Pongrácz között; a Konferenz és az uralkodó inkább csak Pongrácz felé gesztusul fogalmazott úgy, hogy a királyi tábla és elnöke járjon el ebben, a törvények szerint. A régi perek condescensiója (örökösökre szállása) esetében a Deputatio szükségesnek látta meghatározni, hogy mely perek számítanak régi pernek. Azokat tekintette ilyeneknek, amelyek 12 éven belül nem fordultak meg bíróság előtt. A rendek, a Gubernium és Pongrácz egyetértettek ebben, így a Konferenznek sem volt nehéz a dolga: csak azt fűzte hozzá a Deputatio álláspontjához, hogy az ilyen esetekben a certificatio a perfelvétel előtt 3 hónappal legyen. Az instructio-tervnek a perek tárgyalási határidejének jelzésére vonatkozó pontja ismét Pongrácz ellenvetéseinek „jóvoltából" lett vita tárgya. A Deputatio javaslata szerint a felperes, az evocatio után, ismerve pere határidejét, erről (s a per tárgyáról) értesíteni tartozik az alperest (cancellisták vagy más rendes homo regiusok, vagy egyszerűen két nemes útján); az ilyen értesítés ellen ne lehessen exceptio. A rendeknek és a Guberniumnak csak részletkérdésekben voltak ehhez hozzátennivalói. Pongrácz (a magyarországi gyakorlatra hivatkozva) azt követelte, hogy az értesítés az elnök pecsétje alatt történjék, de ne cancellisták útján és ne mandátummal (ez legalább 12 forint perköltséget jelent), hanem az elnök aláírásával és pecsétjével, ingyen vagy szerény taxával. A Konferenz a Gubernium véleményét fogadta el, azzal a megjegyzéssel azonban, hogy a jövőben követendő eljárás a tábla elnökének részvételével megvitatandó, és a Gubernium tegyen felségelőterjesztést az eredményről. Ez az uralkodó állásfoglalásában úgy módosul, hogy a további gyakorlat kérdését a királyi tábla vitassa meg, s a Gubernium terjessze fel ezt döntésre. Az instructio-terv utolsó szakasza a királyi tábla írásos ügyintézésével s egyéb, a tervezet korábbi pontjaiban még nem szabályozott kérdésekkel foglalkozott. 113 A Deputatio terve (itt már nem ügyelve a korábbi szerkesztési feszességre) előírta jegyzőkönyvek vezetését. 114 Ezt az ítélőmesterek feladatává tette, külön írnokokat rendelve melléjük e célra. Az elnök és az ítélőmesterek mellé összesesn 6 írnokot tartott szükségesnek beosztani. Jónak látja szegények ügyvédje alkalmazását, fizetéssel (ezt a tábla elnöke, ítélőmesterei és ülnökei válasszák, szótöbbséggel). Minthogy a királyi táblai joggyakornokok tartása korábban az ítélőmestereket terhelte, a Deputatio helyesnek látta volna, hogy a rendek bizonyos évi segélyt szavazzanak meg erre. A tábla eljárásával kapcsolatban annak lelkére kötötte, hogy ügyeljen rá: az ügyvédek ne térjenek el allegatióikban a per céljától, ne viszálykodjanak. A perbeli szóváltások az egyes natiók nyelvén folyjanak, az ún. „közbenszóló ítéletek" is ezeken fogalmazandók, csak a bírói parancsok és végső
