Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

ítéletek nyelve legyen a latin. Az ítélőmesterek ügyeljenek rá, hogy a kancellisták ne terheljék tetszésük szerinti taxákkal az ügyfeleket. Minthogy pedig Pongrácz jelezte a Deputatiónak, hogy szándékában áll saját elnöki iroda szervezése, a rendi bizottság helyeselte ezt, azzal azonban, hogy ennek révén se az ítélőmesterek száma ne csökkenjen, se ezek hatásköre. A rendek a jegyzőkönyvvezetés kérdésében szükségesnek tartották hangsúlyozni, hogy a jegyzőkönyvvezetőket az ítélőmesterek mellé (ne az elnök mellé) osszák be. A szegények ügyvédje illetményének fizetési kötelezettsége alól azzal kívántak kibújni, hogy egyrészt hivatkoztak rá: az Approbata ezt a fiscalis director kötelességévé teszi, másrészt a kincstárra hárították volna az esetleg beállítandó szegények ügyvédjeinek fizetését. Ugyanakkor a Guberniumnak ajánlották (az uralkodónál való előmozdításra) az ítélőmesterek illetményének ügyét. A táblai gyakornokok tartásának kérdését a Gubernium döntése alá bocsátották, pártfogolva az ítélőmesterek anyagi támogatását (tehát itt sem vállalva kötelezettségeket). Meglehetősen határozottan állást foglaltak a táblai elnöki iroda ellen. Úgy látták ti., hogy a táblai gyakornokok nevelése enélkül is meg van oldva, a bíráskodási expeditiók készítése továbbra is az ítélőmesterek feladata marad, az iroda felállítása visszaélésekre adhat alkalmat, az ítélőmesterekre és deákjaikra sérelmes, fenntartása pedig anyagi terheket jelent. Még pecsétet sem engedélyeznének az elnöknek. A Gubernium szükségesnek tartotta a jegyzőkönyvek vezetését — de nem fizetett jegyzőkönyvvezetőkkel (az ítélőmesterek oldják meg ezt saját írnokaikkal). A törvényszakok végén az ítélőmesterek ellenőrizzék a jegyzőkönyveket, majd írják alá őket, s helyezzék el rajtuk pecsétjüket. Külön szegények ügyvédjének beállítását nem tartotta szükségesnek, arra hivatkozva, hogy a szegényeknek régi, 1736 tájt is használatos gyakorlat szerint a bírák állítsanak ügyvédeket. Az ítélőmesterek illetményét (csakúgy, mint a táblai ülnökökét) az uralkodóval kívánná felemeltetni. Az elnök irodáját illetően a rendek álláspontját tette magáévá. Zárómegjegyzésként hozzáfűzte: ha az instructio jóváhagyásra kerül is, nem örökös törvény lesz, a tapasztalatok alapján változtatásokat lehet rajta eszközölni. Pongrácz, mint várható volt, erős ellenakciókba lépett e kérdéscsoportot illetően. Első memorialisában a jegyzőkönyvvezetés, az elnöki iroda és az ezzel összefüggő kérdések ügyében újabb írásos beadványa benyújtását jelezte. A szegények ügyvédjének is illetményt javasolt. Az ítélőmesterek fizetésének kiegészítését a rendektől várta, a 4 jegyzőkönyvvezetőét a kincstártól. A periratok nyelvére vonatkozóan azt javasolta, hogy a szóváltások hazai nyelven rögzítődjenek, az ítéletek pedig egészükben latinul. Magának követelte a főfelügyeletet a taxálandó expeditiók felett. Ezek után nyújtotta be jelzett második memorialisát, amelyben, az elnöki iroda létrehozásáról folyó vita kapcsán, általános támadást intézett a rendeknek a táblai elnöki jogkörről történt állásfoglalásai ellen (gondosan kerülve a Gubernium elleni támadást — még ha annak véleménye egyes érintett kérdésekben meg is egyezett a rendekével). Felhányta nekik, hogy erősen korlátozni akarják az ő hatáskörét, az ítélőmesterek feladatává téve a seriesbe vett perek felosztását, a jegyzőkönyv készítését, kizárva az elnököt az ítéletek aláírásából és kiadásából, megtagadva tőle a pecsétet és az elnöki irodát. Végezetül feltette a rendeknek a teátrális kérdést: kevésbé bíznak