Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

renz és az urakodó pedig jóváhagyta a tervezetet, annak hangsúlyozásával, hogy a törvényszünetek nem hosszabíthatók meg. Natiók érdekei és kormányzati szempontok ütköztek a királyi tábla székhelyének kérdésében (4. pont). A Deputatio jónak látta volna, hogy ez azonos legyen a Gubernium székhelyével; mindkettőnek Kolozsvárt tartotta megfelelőnek. A székely és szász natio véleménye szerint az ő ügyeik ellátására külön törvényszakot kell tartani, ennek helye Marosvásárhely, ill. Medgyes legyen. A magyar natio és a királyi tábla feleslegesnek ítélte ilyen nationalis terminusok tartását. A rendek az uralkodó vagy a Gubernium döntése alá bocsátották a külön nationalis törvényszakok és helyük kérdését. A Gubernium, óvatosan, úgy fogalmazott, hogy a királyi tábla működjék a Gubernium székhelyén, s ezt a székhelyet úgy határozzák meg, hogy minden natio meg legyen vele elégedve. Pongrácz álláspontja itt lényegében a Deputatióval egyezett. A Ministerialkonferenz és (állásfoglalás nyomán) az uralkodó elfogadta a székhelyazonosság elvét, de (1737 tavaszán) vagyunk) nem kívánta elkülöníteni a Gubernium székhelyét a főhadiparancs­nokságétól. A Gubernium és a tábla egyelőre Szebenben ülésezzék — szólt a döntés. A perek seriesei kérdésében ismét eltértek az álláspontok. A Deputatio az Approbates Constitutionesben rendelt gyakorlatot kívánta fenntartani; ezen belül a hét napjait így osztotta fel a tárgyalandó perek között; hétfőn és kedden a fiscalis perek tárgyalandók, szerdán és csütörtökön a többi perek, kivéve az özvegyek és árvák pereit és a transmissionalis pereket, amelyek tárgyalására pénteken és szombaton került volna sor. A perek proclamatiója a törvényszak seriesének rendjében történtjék. A Deputatio tervezete feleslegesnek tartotta a dies absolutio­nalest. 111 A rendek a tervezetből szükségtelennek találták a dies absolutionales törlésére vonatkozó paragrafust (s egy másikat, amelyet a Deputatio a per kifogásai szakaszának egyszerűsítésére szánt, a rendek viszont attól tartottak, hogy éppen elnyújtja a pert). A Gubernium a dies absolutionales kérdésében a rendek álláspontját fogadta el (a kifogási szakaszra vonatkozó kérdés eldöntését a táblára bízta volna). Pongrácz a dies absolutionales kérdésében a Deputatióval értett egyet, a kifogások tárgyalása tekintetében a Guberniummal. Azt kérte azonban, hogy a perek szétosztását az elnök és ítélőmesterek együtt végezzék, nehogy az elnököt e tekintetben negligálják [!]. A Konferenz jónak látta megnyugtatni Pongráczot: a serieseket az elnök és az ítélőmesterek együtt állítsák össze. A seriesek szerkesztésé­nek alapelvéül a perek természetük és koruk szerinti elosztását jelölte meg. Az osztályozásban elismerte a Deputatio tervezetének helyességét. A dies absolutiona­lest az erdélyi törvények reformjáig fenntartandónak vélte; a kifogási szakasz ügyében csatlakozott a Gubernium álláspontjához. A Gubernium elfogadta a Konferenz álláspontját. Pongrácz (politikailag is színezett) ellenvetései adtak okot az eredeti tervezeten való változtatásra az ítélethirdetés és az ítéletek kiadása kérdésében. A Deputatio ti. fenntartotta volna az Approbatae Constitutionesen alapuló gyakorlatot. Ezt a rendek és a Gubernium el is fogadták. Pongrácz viszont azt javasolta, hogy az ítéleteket a referens ítélőmester az elnökkel együtt írja alá és adja ki. A magyarországi példára hivatkozott, s kifejezte azt az aggályát, hogy amennyiben

Next

/
Thumbnails
Contents