Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

III. Az 1730-as évek

közül a szász comes „actu podagricus" révén, Bálintith pedig Erdélyen kívül tartózkodván, „csak négyen vagyunk a Guberniumba".

85 A személyi feltételek az 1735-i kinevezésekkel némileg javulnak (bár az újonnan kinevezettek egy része szintén koros személy); a Gubernium tanácsosai azonban (különösen a hangadó arisztokraták) nem elsősorban hivatali munkájuknak s abból élő főtisztviselők, hanem birtokos urak, akiket jószágaik gondja időnként elvon a közszolgálatból, annál is inkább, mert birtokaik (az erdélyi nemesi birtokok ismert széttagozódása folytán) az ország különböző részein (2-3 vagy több darabban) fekszenek, nem ritkán 100-150 kilométerre vagy annál is távolabb Szebentől, a Gubernium székhelyétől, az oda- és visszautazás ezekre a jószágokra a szekértörő rossz utakon, árvizek stb. idején hosszú időt vesz el, a birtokokat (a „gazda szeme hizlalja a jószágot" bevált elve alapján) évente kétszer-háromszor meg kell tekinteni (ez az utazásszám azoknál, akiknek birtokai az ország különböző részein fekszenek, megsokszorozódik), de a tanácsosok az évi 1000 talléros fizetésből nem tudnak megfelelően megélni (a Gubernium iroda- és szolgaszemélyzete, a maga 50-60-100 forintos fizetésével, még kishivatalnok- vagy szolganívón is nehezen). így aztán a Gubernium birtokos tanácsosai nemritkán megnyújtják az ilyen birtoklátogatásokra alkalmas törvényszüneteket, nemegyszer vonva ezzel magukra a Birodalom legfelső vezetésének neheztelését.

86 Ilyen körülmények között még az időszak végén is fennállott az a gyakorlat, hogy a Gubernium írásban kérte be távollevő tanácsosai votumát.

87 A Guberniumról elmondottaknál aránytalanul rövidebben tekinthetjük át az Erdélyi Udvari Kancellária életét 1730 és 1740 között. A Kancelláriát csak közvetve (bár annál súlyosabban) érintették a teljes katonai uralom létrehozásának kísérletei, szervezetében nem következtek be olyan látványos változások, mint a Guberniuméban 1732-ben és 1734—1735-ben. Vezetője az egész tárgyalt korszakban (még annak határán túl is) Bornemissza János alkancellár. Bár az 1735. júliusi kinevezésekkel egyidejűleg III. Károly úgy rendelkezik, hogy a legközelebbi országgyűlésről jelentés terjesztendő fel az alkancellári tisztre,

88 hisz Bornemissza elnyerte az alkancellárságnál rangban még mindig előkelőbb országgyűlési elnökséget, a személycserére nem került sor. Az idős alkancellár 1736-ban megkísérli fiát, Ignácot e tisztségbejuttatni, Sinzendorffhoz fordul tájékoztatóval, annak Ministerialkonferenz-i tárgyalását kérve, Bartensteinen keresztül (akihez két levelet is intéz e tárgyban) Gundaker Starhemberget is megmozgatná,

89 ez a kísérlet a családon belüli utódlásra azonban nem jár sikerrel. A Kancellária tanácsosi helyeiben történt változások sorát Simon Baussnern kiválása nyitja meg (1732 decemberében elnyeri a szász comes tisztségét).

90 1 7 3 5 nyarán meghal Vaszlai János.

91 Referendariusi tisztét tanácsostársa, az immár hosszú kancelláriai szolgálattal rendelkező Kozma József kapja, tanácsosi helyét 2. AZ ERDÉLYI UDVARI KANCELLÁRIA 26* 403