Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
azonos felekezetből való betöltésének elve itt is érvényesült, csakúgy, mint az 1737ben elhunyt Filstich 80 esetében, akinek utódául III. Károly Michael Czekelius von Rosenfeld szebeni polgármestert nevezte ki (1739. március 20-án), egyben kötelezve az új tanácsost, hogy mondjon le polgármesterségéről. 81 A korszak utolsó változását a Gubernium tanácsában Sorger római katolikus püspök 1739. szeptember 16-án bekövetkezett halála 82 jelenti; egyházi és világi tisztének betöltésére III. Károly haláláig már nem kerül sor. A Gubernium tanácsának felekezeti összetételét vizsgálva, már 1730-ban erős a katolikus túlsúly. A 11 tanácsosból 6 katolikus (köztük a gubernátor és az első tanácsosi ranggal bíró katolikus püspök). A reformátusoknak 4 tanácsosi helye van (egyikük azonban a rendek és a királyi tábla elnöke), az evangélikusokat az egyetlen szász comes képviseli. 83 1735 júniusára ez az elhalálozások és ezek csak kis részben való pótlása nyomán úgy módosul, hogy a Gubernium 7 (Bornemissza lényegében állandó távolléte miatt valójában csak 6) tanácsosából 4 (-I- 1) a katolikus és csak 11 a református és evangélikus (Szentkereszti, ill. Baussnern comes). Az 1735. júliusi kinevezésekkel alakul ki az az állapot, hogy a Gubernium 12 tagjából 7 a katolikus, 3 a református és 2 az evangélikus. A reformátusoktól visszakerül az evangélikusokhoz Conrad helye, amelyet Köleséri töltött be, s a reformátusok elvesztik az általuk Wesselényi István haláláig birtokolt kardinális tisztséget. Az unitárius felekezet tagjai ebben az időben már nem szerepelnek a Gubernium tanácsában. A testület társadalmi összetételét vizsgálva, 1730-ban a régi arisztokrácia a domináns elem, 4 személlyel (Kornis Zsigmond és István, Wesselényi István, Kemény László); ők viselik a két betöltött kardinális tisztséget is. Az új arisztokráciát Bornemissza János és Szentkereszti képviseli (gyakorlatilag csak az utóbbi). Bálintithnak ekkor nincs még arisztokrata rangja, Kölesérinek nem is lesz (bár szó van róla). Külön elem a képletben a bárói rangot viselő Sorger püspök és a két szász polgár. 1735 júniusában a Guberniumban két régi arisztokata ül (Haller és Kornis István), szemben az új arisztokraták hármas csoportjával (Bornemissza, Szentkereszti és Bálintith); rajtuk kívül a Gubernium tagja Sorger és Baussnern. A kinevezések a régi arisztokrácia számbeli súlyát növelik (Pettki, ifj. Bánffy Zsigmond és az inkább ide számító Naláczi), s további két szász polgár került be a Guberniumba — a tényleges hatalmi képlet azonban az új arisztokrata Bornemissza és a régi arisztokrata Haller János szövetsége. A továbbiakban minimális eltolódás folyik a régi arisztokrácia javára (Szentkereszti helyébe Teleki Sándor lép), Bornemissza politikája jegyében: gesztusok, tényleges hatalmi változások nélkül. A Gubernium működése, az 1730-as évek első felének ismertetett személyi feltételei mellett, nem lehet rendszeresebb az 1720-as évek második felénél. 1732 márciusában a hatóság arról ír egy felségelőterjeszetésében, hogy megmaradt tanácsosainak legnagyobb része is idős, beteges, nem tudja látogatni az üléseket, többnyire csak 6 tanácsos van jelen rajtuk — ha még egy beteget jelent közülük, megáll a Gubernium munkája. 84 Ez azonban még távolról sem a mélypont; az üresedésben lévő helyek száma csak nő, így a Gubernium 1735. február 16-án arról panaszkodhat az Erdélyi Udvari Kancelláriának, hogy a megmaradt tanácsosok
