Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
megüresedett helyre a katolikusok Csáky Zsigmondot jelölik (73 szavazattal), továbbá Keresztúri Miklóst (45-tel) és Haller Ferencet (39-cel). Itt a református jelöltek Vass Dániel (35 szavazat), továbbá Bethlen József és Alvinczi Gábor (egyenként 32-32 szavazat). 69 Már a rendek és a királyi tábla elnökségére és a három tanácsosi helyre való jelölés után kerül sor egy további tanácsosi tisztre, az egyik szász tanácsos megüresedett helyére való jelölésre. Itt a katolikus jelöltek: Pettki (65 szavazattal), Apor Péter (35-tel) és Gyulaffi (29-cel), a reformátusok: Teleki Sándor (61), Bethlen Ádám (51) és Bánffy György (41). Itt azonban a szász natio is jelölt az evangélikusok közül: Michael Czekeliust, Stephan Filstichet és Johann Kindert. 70 A kép azonban tovább bonyolódik. Az unitáriusok, attól tartva (s alappal), hogy az ö tanácsosjelöltjeik nem kerülnek felterjesztésre, külön felségfolyamodványban javasolják saját jelöltjeiket. 71 De bejelenti igényét guberniumi tanácsosságra Inochentie Micu-Klein erdélyi unitus püspök is (arra hivatkozva, hogy a román natio a legszámosabb Erdélyben, hü az uralkodóhoz, az unió-diploma pedig megnemesíti az unitus papságot, s így képessé teszi őket minden tisztség viselésére, más natiókból pedig polgárok is ülhetnek a Guberniumban). Most már az Erdélyi Udvari Kancellária a hivatott arra, hogy a jelöléseken elvégezze a korrekciókat — elsősorban Bornemissza János javára, akinek mindenképpen szüksége van a rendek elnökének pozíciójára. A Bornemissza— Haller-rezsim alapsémája: az Udvarban Bornemissza mint alkancellár, Erdélyben Haller János, az alkancellár kreatúrája mint gubernátor s „mellette" Bornemissza mint „második ember". Az alkancellár azonban a legkevesebb szavazatot kapja az e tisztségre jelöltek közül, előtte van a sorban a két gubernátor-jelölt. Ráadásul a református rendek is maguknak követelik ezt a tisztséget — s ha már a gubernátorválasztásnál nem fogadták el azt az érvüket, hogy e tisztség váltakozzék a két leghatalmasabb felekezet között, a rendek elnökségénél nehéz nem tekintettel lenni arra, hogy a tisztség előző betöltője, Wesselényi István református volt. Az Erdélyi Udvari Kancellária ebben a helyzetben (aligha az ügyben személyesen érdekelt Bornemissza János közvetlen ráhatása nélkül) csak vakmerőnek nevezhető érvelést produkál annak igazolására, hogy e tisztségre katolikus személyt kell kinevezni. Véleménye szerint e tisztségre nincs megfelelő református jelölt. 72 A Diploma Leopoldinum, más királyi resolutiók és Erdély törvényei sem mondanak semmit arról, hogy e tisztségre melyik felekezetből kell választani, erről az uralkodó dönt. Haller István elődje is alkalmassága alapján került e tisztébe — folytatja. 73 A reformátusok nem szégyellnek a Rákóczi-szabadságharc alatti császárhűségükre hivatkozni, holott a felkelés Magyarországon a reformátusok között kezdődött, Erdélyben szintén. 74 A protestánsok nyakába varrja a kizárólagos felelősséget Bocskai, Bethlen hadjárataiért, a Wesselényi-összesküvésért [!], Thököly felkeléséért. Még a katolikusok erdélyi többsége is érv a Kancellária számára a tisztség elnyerése érdekében (a katolikus rendekhez ti. hozzászámítja az ország alacsonyabb sorsú népességét — s azonkívül az unitus románokat [!], az örményeket, bulgárokat, a Német-, Cseh- és Morvaországból betelepült katolikusokat). De ha nem lenne is katolikus többség, az uralkodó a nem katolikus erdélyi fejedelmek
