Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

1704-ben vesz részt rendszeresen Káinoki alkancellár (vagy Szentkereszti András) az üléseken. Egy ízben (1704. június 23-án) találkozunk a Gubernium Bécsbe küldött követének, Bethlen Lászlónak nevével.

41 3. A MINISTERIALKONFERENZ REFORMJAI (1705, 1709) Azok a változások, amelyek a konferenciák szervezetében 1705-ben bekövetkeztek, éveken át érlelődtek. Utaltunk már egy reformigénylő csoport kialakulására Kaunitz birodalmi alkancellár körül, az 1703. június személyi változásokra is (Savoyai Jenő haditanácsi, Gundaker Starhemberg udvari kamarai elnöksége). 1703 utolsó hónapjaiban pedig I. József, apja rendelkezésére, átveszi a háborúval s annak pénzügyi szükségleteivel foglalkozó konferencia elnökletét.

42 Annak a körülbelül másfél évnek a tapasztalatai, amelyeket e konferencia elnökeként szerez,

43 arra kell hogy bírják, hogy határozottan rendet teremtsen a Birodalom legfelsőbb vezetésében. A főtisztségekben további cserék következnek. Harrach helyére 1705. június 15-én Kari Dietrich Ottó Salm tábornagy kerül a főudvarmesterségbe, hercegi család sarja, a Birodalom hatalmi elitjének első kategóriájából, maga 57 éves, fél generációval idősebb a Savoyai Jenő—Gundaker Starhemberg évjáratnál, de I. József egykori „Ajo"-ja,

44 s mint ilyen, bizalmi embere. Bucelleni távozik az Osztrák Udvari Kancellária éléről, helyére, megosztott feladatkörökkel, Johann Friedrich Seilern kerül első kancellárnak, másodkancellárnak pedig Philipp Ludwig SinzendorfT. A cseh főkancellárságot Wrbnától névleg Wenzel Norbert Oktavian Kinsky veszi át, de a Kancellária tényleges vezetője a spanyol örökösödési háború diplomáciájában oly nagy szerepet játszó Johann Wenzel Wratislaw lesz. 45 Egy helyen viszont érzékeny veszteség éri a reformercsoportot: Kaunitz birodalmi alkancellár még 1705 januárjában meghal,

46 a helyébe kerülő Friedrich Kari Schönborn (a mainzi érsek unokaöccse) jelentéktelenebb egyéniség nála. Ezekkel a változásokkal párhuzamosan kerül sor a konferenciák refomjára is. Külön-külön konferenciák tárgyalták meg a külügyek egyes csoportjait (1. német birodalmi, továbbá lengyel, svéd és dán ügyek; 2. angol, holland, francia ügyek; 3. spanyol ügyek; 4. római és más itáliai ügyek; 5. svájci ügyek; 6. török ügyek), a hadügyeket és végül Magyarország ügyeit is. Salm főudvarmester valamennyi konferencián elnököl, ha maga a császár nem volt jelen (erre azután a volt „Ajo" képességei nem is bizonyultak elégségesnek). A konferenciák további összetételéből számunkra csak a magyar konferenciáé bír érdekkel: azon Salmon kívül Öttingen, Kinsky, Wratislaw, Seilern, SinzendorfT és a Savoyai Jenő mellett a Haditanács alelnöki tisztét betöltő, a legnagyobbrészt a harctereken vagy diplomáciai küldetésben távollévő herceg helyett a Haditanács ügymenetét ténylegesen irányító Herberstein vesz részt.

47 Ez a konferencia-szervezet, amelyet csak a kitűnő képességű, de az államügyekkel ismeretesen rapszodikusan foglalkozó I. József és az e feladatra nem eléggé