Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

alkalmas Salm személye köt össze, s a legtöbbjükben jelenlévő 2 osztrák kancelláré, meg Wratislawé, nem bizonyult kielégítőnek. 1709. március 7-én I. József egyetlen konferencia kezébe adta az államügyek legfelső intézését, amelynek elnökletét magának tartotta fenn. A konferencia tagjai Salm, Mansfeld, Savoyai Jenő, Lamberg bíboros (jelenléte esetén), az ekkor főkamarási tisztséget viselő Johann Leopold Donát Trautson,

48 az 1705-ben, Kaunitz halála után birodalmi alkancellár-jelölt Ernst Friedrich Windischgrátz és az ügyek 1705—1709 közti vitelében olyan nagy szerepet játszó kancellárok: Seilern, SinzendorfT, Wratislaw.

49 Ez az összetétel még mindig bizonyos kompromisszumot jelez. Salm és Trautson egyrészt I. József bizalmi emberei is, de másrészt mégiscsak a hatalmi elitbe (annak legfelső kategóriájába) tartoznak, Mansfeld a régi garnitúra embere, Windischgrátz ugyan fiatal (39 éves), de nem sorolható a Savoyai Jenő"—Wratislaw— SinzendorfT—Gundaker Starhemberg-csoportba. A második oldalon Savoyai Jenő és a három kancellár áll. A személyi változások még nem fejeződtek be. 1709. augusztus 23-án (Wratislaw erőfeszítései ellenére) bekerül a titkos konferencia tagjai közé Schönborn birodalmi alkancellár. Harmadnap, augusztus 25-én visszalép a főudvarmesterségtől Salm; helyébe Trautson kerül a titkos konferencia élére. Rövidesen helyet kap itt a korábbról már ismert Kari Ferdinánd Waldstein főkamarás fia, Kari Ernst Waldstein is; szintén az I. Józsefhez kötődő nagyarisztokraták közül való.

50 Ugyanez idő tájt kerül a titkos konferencia tagjai sorába Gundaker Starhemberg udvari kamaraelnök is.

51 A kancellárok csoportja (amelynek a történetírás eléggé általános megítélése szerint Wratislaw a legenergikusabb tagja) még ezt a testületet sem találja elég operatívnak. így jön létre az a megoldás, hogy kialakul egy titkos vagy kisebb konferencia, amelynek tagjai Seilern osztrák első kancellár, Wratislaw és (ha katonai, ill. diplomáciai feladatai közt módjuk van bécsi tartózkodásra) Savoyai Jenő és SinzendorfT, végül (rangban első helyen, de tényleges hatalom nélkül) Trautson. Ő a korábbi hatalmi elit egyetlen képviselője (immár súly nélkül) a Birodalom legfelső vezetésében. A kisebb vagy titkos konferencia mellett megmarad a nagyobb konferencia is, amelyben a kisebb konferencia tagjain kívül helyet foglal Mansfeld, Waldstein, Gundaker Starhemberg, Windischgrátz és Schönborn birodalmi alkancellár is.

52 A két csoport szétválásában egyetlen meglepő tény van: Gundaker Starhemberg nem tartozik a kisebb konferenciához. Ez a változás az ő helyzetében pályájának azok közé a fordulatai közé tartozik, amelyeket (mint 1715-i felfelé buktatását is az Udvari Kamara éléről) csak részben magyaráznak meg a Habsburg Birodalom legfelső vezetésének pozícióharcai, a többi mozgatóerő tisztázása további kutatások feladata. 4. ÖSSZETÉTEL (1706—1714) Innen azonban a titkos konferencia összetétele el is tűnik a kutató szeme elől. A mi feladatunk az lesz, hogy az erdélyi konferenciák összetételére vonatkozó adatokat mutassuk be.