Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
III. Az 1730-as évek
szereplő Kornis Zsigmondot neveztette ki az uralkodóval. 1732-ben a birodalmi vezető elit egyik pártja már drasztikusan felrúgja nemcsak a gubernátor országgyűlési jelölésére és ennek tekintetbevételére vonatkozó szabályt, hanem azt a másikat is, hogy a jelölést az Erdélyi Udvari Kancellária előterjesztése alapján a Ministerialkonferenznek kell tárgyalnia. 1732. május 31-én a Haditanács egyszerű jegyzék formájában közli az Erdélyi Udvari Kancelláriával az uralkodó döntését: míg a gubernatori tisztség betöltéséről az országgyűlési jelölés alapján határozhatna, Wallis főhadiparancsnok vigye Erdély igazgatását és a Gubernium vezetését (ideiglenesen, anélkül, hogy ezzel különleges tisztséget kapna). 8 Abból a tényből, hogy ezt a Haditanács közölte az Erdélyi Udvari Kancelláriával, kézenfekvő, hogy az intézkedés terve Savoyai Jenő közvetlen környezetében született, s a felségelőterjesztés is a Haditanácsból kelt. Az öreg herceg nem vonta be az akcióba sem a Ministerialkonferenzet (ott ti. Sinzendorff és pártja ellene szegülhetett volna ennek), még kevésbé az Erdélyi Udvari Kancelláriát (a következményekből érthetően, de ettől még éles jogsértéssel). A Haditanács annyira lezártnak vette az ügyet, hogy felszólította az Erdélyi Udvari Kancelláriát: adja ki a szükséges királyi rendeleteket Wallisnak ezen ideiglenes tisztébe iktatására és elismertetésére, hasson oda, hogy az erdélyi rendek is támogassák Wallist, tanúsítsanak vele szemben engedelmességet. 9 A Birodalom legfelső katonai vezetése tehát, a polgári kormányzat főtisztségei betöltése útjának teljes megkerülésével, Erdély első polgári tisztségébe ülteti saját erdélyi exponensét, egy kézben egyesítve az ország katonai és polgári kormányzatát. Az intézkedés ideiglenesnek van minősítve, de ideiglenes jellegére semmiféle garancia nincs. Az pedig elképzelhető, hogy a Haditanács, amely korábban is hangoztatta, hogy a Birodalom keleti politikája őrá tartozik, 10 s amelynek a Subdelegaito (Comissio) Neoacquisticán keresztül amúgy is bizonyos különleges (bár gyengülő) befolyása volt Erdély ügyeire, most valamilyen katonai határterületté kívánta változtatni Erdélyt, a főhadiparancsnok katonai-polgári kormányzósága alatt. Az ambiciózus nagyarisztokrata, Savoyai Jenőhöz láthatólag közel álló Franz Paul Wallis alkalmasnak tűnhetett a katonai-polgári kormányzói szerepre. Az intézkedéseknek azonban az Erdélyi Udvari Kancellárián keresztül kellett Erdélybe kerülniük — s a katonai uralom teljessé válása Erdélyben a Kancelláriát létében fenyegette, hiszen ez esetben fennállása szükségtelenné vált volna. Bornemissza Jánost, a Kancelláriának immár majd két évtizede vezetőjét, Erdélynek ez idő tájt legtehetségesebb kormányférfiát nyilván a személyes pozicióféltés is mozgatta, amikor ellenakcióba lépett. De mozgatta nyilván az erdélyi rendek egészének érdeke is; azok ti. ezzel még azt a befolyásukat is elvesztették volna az ország kormányzására, amit a Guberniumon és a Kancellárián — és az országgyűlésen át gyakoroltak (ez utóbbinak is vajmi kevés szerepe maradt volna az államéletben teljes katonai uralom esetén — ha egyáltalán maradt volna). Azt természetesen nem feltételezhetjük az egyébként kiváló képességű Bornemisszáról sem, hogy ennél nagyobb perspektívában gondolkozott. Azt már csak századok múltán lehet megítélni: vajon lefolytathatott volna egy ilyen katonai
