Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

404 Mikor Constantin Basarab Bráncoveanu havasalföldi fejedelem 1713-ban Erdélyben kíván birtokot vásárolni, III. Károly 1713. május 24-én úgy rendelkezik, hogy Bráncoveanu előbb a Guberniumot kell hogy megkeresse eziránt, az pedig, mielőtt szerződéskötésre kerülne a sor, közölje az ügyet a főhadiparancsnokkal, a kincstári igazgatás vezetőjével és a fiscalis directorral, majd mind saját meggondolásait, mind amazokét véleményes felterjesztésben tárja az uralkodó elé. (EK: AG 1713 : 39.) 405 1718 decemberében történik ez. Az Udvari Kamara a Maros két partján akarja kivágatni a fákat 3 öl szélességben, a hajóvontatás előmozdítására. Ehhez a Haditanácstól kért rendelkezést Steinville-hez (és az Erdélyi Udvari Kancelláriától a Guberniumhoz). (Uo. 1718:91.) 406 A Haditanács 1725. január 2-án megküldi ezt az Erdélyi Udvari Kancelláriának tudomásulvétel s a kérdésnek a Ministerialkonferenz elé terjesztése végett (uo. 1725:1.). 407 A szebeni görögök 1712 tavaszán adójuk mérséklését kérik a főhadiparancsnoktól, aki 1712. május 9-én a kérés teljesítését ajánlja a Deputatiónak. Az viszont azzal vág vissza, hogy a görögök adója már az erdélyi hadipénztárhoz van utalva [!], annak sérelme nélkül nem engedhető el (nem lévén alap pótlására). Hogy mégis engedjenek a főhadiparancsnok kívánságának [!?] — írja 1711. május 11-i válaszában —, vagy a Cassa Bellica adjon nekik haladékot, vagy ha ez nem lehetséges, a következő repartitiónál legyen tekintettel rájuk (G. P 1712:165.). 408 Ez esetben csak a városnak a főhadiparancsnokhoz intézett kérvénye és Steinville 1711. november 15-én a Deputatiónak küldött átirata ismeretes. „Facile ... considerabit inclyta Deputatio quam necessarium sit pro servitio Principis ista loca montana [sic]" — írja (uo. 1712:273.). 409 1717 május 12-én a vöröstoronyi harmincad körüli kérdéseket Steinville, Haan, Macskási harmincadfelügyelő és Andreas Teutsch szász comes vitatja meg. (Thes.: AG 1717:22.) 410 1722 első hónapjaiban Virmont és Haan tesz közös jelentést az Erdélybe és Olténiába bekerülő rossz pénz ügyében. A kérdés a Ministerialkonferenz valamelyik tagozata elé kerül — oda azonban az Erdélyi Udvari Kancelláriát nem hívják meg, úgyhogy amikor a Haditanács 1723. március 14-én megküldi neki az ügyben Königsegghez intézett rendelkezés másolatát, azzal az igénnyel, hogy a Kancellária is ennek megfelelően intézkedjék a Guberniumhoz, az 1723. március 23-án nem minden él nélkül felelheti: reméli, hogy a továbbiakban ilyen, a Prov/«ci'ű//a-ügykörbe tartozó kérdésekben „More, et Stylo hactenus consueto" őt is meghallgatják (bővebb tájékozódás végett). (EK: AG 1723:17.) 4,1 III. Károly 1724. július 31-i rescriptuma utasítja erre a Guberniumot (G. P 1724:294.). 412 1729 elején az erdélyi General Auditorial Ambt vizsgálatot kívánt egy pénzhamisító ügyében. Minthogy „Vermöghoher Instantiendeciso" — foglalt állást 1729. január 31-én a Cameralis Directio — ezek az ügyek egy „Cameral Assessor" részvételével intézendők, a directio egy (meg nem nevezett) tagját kiküldik e célra (Thes.: AG 1729:318.). Ismeretes, hogy a fejedelmi kori erdélyi törvények szerint a pénzhamisítás a nótát megvalósító bűncselekmények közé tartozott, s az országgyűlés ítélkezett benne. 413 G. P 1712: 166. 414 L. erre nézve a kincstári politikáról és igazgatásról szóló fejezetben elmondottakat. 4.5 Már az 1714. eleji országgyűlésen törvényt hoznak az árszabályozásról. Ez nem kerül megerősítésre (ahogy az akkor alkotott többi tc.-ek sem). A magyar megyék és a Partium így 1717 elején újra követelik az általános limitatio kidolgozását (G. P 1717:114.). 1718-ban a pestis miatti drágaság ad külön indokot is egyrészt a magyar megyék és a Partium, másrészt a székely natio ilyen követelésének (uo. 1718:48.). 1721-ben a székelyek sürgetik: „Mester Emberek Manufacturaj Csizma, Talp Bor, es egjebek limitaltassanak" (uo. 1721:312.). 1724-ben, a mezőgazdasági termelés akkor már helyreállván az előző évtized ember- és állatpusztító járványaiból, ínségéből, s bő lévén a termés, a mezőgazdasági termékek olcsóak, az iparosok viszont mindenhol drágán adják áruikat. Ez készteti a székely natiót arra, hogy 1724. február 3-i sérelmi iratában legalább a hazai áruk árának szabályozását követelje (uo. 1724: 323.). 1725-ben a rendek összessége követeli az iparcikkek árának szabályozását (uo. 1725:369.). Helyi követelésnek van nyoma 1726-ból: Marosszék gyűlése tartja szükségesnek az iparcikkek árának szabályozását (uo. 1726: 537.). 4.6 A mértékeknek „igaz usussa" legyen — írják 1717-i folyamodványukban a magyar megyék és a Partium (uo. 1717: 114.). 1725-ben a rendek azt teszik szóvá, hogy a kereskedők és mészárosok sok helyütt kétféle fontot tartanak, és így csalnak a mérésnél. E visszaélés megszüntetését követelik (uo. 1725:369.). 417 1714-ben erről is alkotnak törvényt a rendek; ennek sorsa ugyanaz, mint a többi 1714-i tc.-ké. így 1717-ben a magyar megyék és a Partium vissza kell hogy térjenek a kérdésre: „Az Szolgák, Szolgálok és