Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

napszámosok fizetések irántis legjen determinata Circumscriptio, a meg emlitet, 1714 esztendőbéli Articularis Constitutiok szerént" (G. P 1717:114.). De a szász natio 1717-i sérelmi összeállításában is ott találjuk: „Circumscribatur mercedem merentium sallarium" (uo. 1717:490.). 1722 februárjában a rendeket az indítja e követelés felmelegítésére, hogy a béresek és szolgák túlzottnak ítélt igényei miatt a szolgatartó személyek nem tudnak ilyeneket kapni (uo. 1722:43.). Hasonló az indokolása a székely natio 1724-i ez irányú sérelmének, itt azonban a megoldási javaslat több szempontból is érdekes: a régi gyakorlat szerint, a Gubernium rendelete alapján, a törvényhatósági főtisztek „pro distinctione locorum" hozzáértő személyekkel készíttessenek bérszabályozást (uo. 1724:323.). Ott található a bérszabályozás sürgetése a rendek 1725-i sérelmi iratában (uo. 1725:369.), valamint Marosszék említett 1727-i állásfoglalásában is (uo. 1726: 537.). 418 1713 tájt a Haditanács arra az álláspontra helyezkedik, hogy e cikkeket Erdélyben kell készíteni; így az országban marad a készpénz, s fejlődik ott a kereskedelem és ipar is. Szigorú rendelkezést ad ki erről az Erdélyben állomásozó ezredeknek. Steinville viszont úgy tájékoztatja felettes szervét, hogy Erdélyben a katonai egyenruházathoz szükséges árucikkek sem a szokott minőségben, sem elégséges mennyiségben nem állnak rendelkezésre, s drágábbak is, mint másutt, a katonaságnak csak teher volna a vásárlásuk. A Haditanács elfogadja Steinville véleményét, s az Erdélyi Udvari Kancelláriát tartja jónak felszólítani arra (1713. szeptember 9-én), hogy gondoskodjék az erdélyi kereskedelem és ipar fejlődéséről (EK:AG 1713:63.), azzal a kincsengéssel: ez az előfeltétele az erdélyi iparcikkeknek a katonaság részéről történő vásárlásának.