Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

I. rész A Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis

áprilisától ismét részt vesz az erdélyi konferencia ülésein, a második a sorban a mindenkori elnök mögött, Kollonics azon a két ülésen, amelyen (1695 decemberében) nem elnökként szerepel, szintén a második a rangrendben, Waldstein utána következik a rangsorban, öt Öttingen követi (csak 1695 decemberében találkozunk nevével). Mögöttük azonban meglehetősen vegyes sorrendben találkozunk Bucelleni, Windischgrátz,

27 Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg, Breuner (ha nem ő az elnök), Seilern, Caprara és Heisler nevével. Lényeges novum, hogy a Konferenz névsorában (1695-i bécsi tartózkodása alatt) feltűnik Bethlen Miklós erdélyi kancellár neve. Vele együtt (1696. április 18-án már magában) találkozunk az Erdélyi Udvari Kancellária vezetőjével, Káinoki Sámuellel (az időszak későbbi részében már nem). Az üléseken jelenlévő udvari kormányhatósági titkárok száma megszaporodik; emeljük ki közülük Palm udvari kamarai titkár nevét. Az 1696. április 18-i ülésen jelenik meg először Szentkereszti András erdélyi udvari kancelláriai titkár, a később oly jelentős pályát befutó államférfi neve. Ezt a változásokkal teljes két évet, amikor az erdélyi konferencia elnökletében ott találunk hirtelen megnőtt hatalmi súlyú udvari kamaraelnököt, a Habsburg birodalmi hatalmi elit s ezekben az években egyben a kormányzat első emberének számító főudvarmestert, pozíciójában láthatóan némileg megingott, de most újra felfelé törő volt udvari kamarai vezetőt és az erdélyi politika irányításában ismét látható szerepet vállaló cseh főkancellárt, s feltűnnek a konferenciában, majd ismét eltűnnek onnan az erdélyi fő- és alkancellár, egy még problematikusabb időszak követi. 1697 végén létrejön a hadakozás feltételeinek biztosítására a Deputation des Status publico-oeconomico-militaris.

28 A Deputation szélesen meghatározott hatáskörének tágíthatósága csakúgy elmossa a határt közte és a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis közt, mint az a körülmény, hogy a Deputation tagjai közé hivatali állásuk révén kijelölt személyek legnagyobb része (az udvari kancellárok, a Haditanács és az Udvari Kamara elnöke) a korábbiakban is tagjai az erdélyi konferenciának. így az 1697 végétől a konferenciák 1705-Í reformjáig tartó időszakot helyesnek láttuk többfelé tagolni. Külön szólunk az 1698. év első hónapjairól, amelyeket elkülönít a későbbi időszaktól az, hogy Erdély országos kormányzatának három legnagyobb súlyú vezetője, Bánffy György gubernátor, Bethlen Miklós kancellár és Apor István kincstartó Bécsben tartózkodik. Erdély érdekeit ők (s e megbeszélések jó részén jelen lévő Káinoki alkancellár) képviselik azon a hat konferencián, amelynek összetétele ismeretes.

29 A hat ilyen ülés közül négyen Kinsky elnököl, egyen (1698. március 22.) Breuner udvari kamaraelnök, egyen (1698. április 11.) Kollonics érsek. A megbeszélések összetétele részben erősen egyezik a Deputation számára előírttal: részt vesz rajta (elnökként vagy egyszerű jelenlevőként) az osztrák udvari kancellár Bucelleni (a 6 esetből háromban), a cseh főkancellár Kinsky (5 esetben), az udvari kamaraelnök Seifried Christoph Breuner (egyetlen esetben, elnökként), Heinrich Ernst Rüdiger Starhemberg, a Haditanács elnöke (egyetlen esetben) és Maximilian Breuner birodalmi főhadbiztos (2 ízben). Nem szerepelnek viszont a hagyományos főtisztségek azon viselői, akik korábban állandóan képviselve voltak az erdélyi konferencián. Jelen van (egyetlen esetben)