Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

1724:323.). A rendek egésze aztán azt sürgeti a Guberniumnál, hogy a (folyamatban lévő) adóösszeírás során az örmény, görög és bulgár kereskedők vagyonát is írják össze, s a Gubernium ily értelmű rendelkezést is ad ki (uo. 1724: 241). 1725 tavaszán az örmények a rendek egésze (elsősorban a szászok) támadásának célpontja e vonatkozásban. Az örmények — írják a rendek sérelmi iratukban — nem elégszenek meg a kereskedelmi tevékenységgel, amellyel máris tönkretették a segesvári, medgyesi és besztercei polgárságot (tehát a szász városok második vonalának kereskedőit), a méz és viasz kereskedelmével pedig elzárják a föld népe kereskedelmi lehetőségeit, hanem mezőgazdasági tevékenységgel is foglalkoznak, ugyanakkor alig adóznak valamit. A rendek követelése: 1. ők is fizessenek az ország adójába; 2. vagy elégedjenek meg a kereskedelemmel, vagy ha más gazdasági tevékenységet is folytatnak, adózzanak az utóbbi után is (uo. 1725:369.). 178 Andlern cameralis director 1728. szeptember 18-án a szebeni görögök adójának csökkentését ajánlja a Guberniumnak, jelezve, hogy kincstári taxájukat is a felére engedte le. Mikor a Gubernium a szebeni tisztség jelentésétől teszi függővé a dolgot, Andlern (1728. november 17-én) jelzi: tart tőle, hogy a tisztség inkább saját polgárait védi meg a görögök rovására. így újból a Gubernium intézkedését kéri (uo. 1728:287.) 179 Az erdélyi szűcscéhek és az örmények vitájára, a Deputatio, Gubernium és a rendek állásfoglalásaira 1. a 176. sz. jegyzetben idézett kéziratos tanulmányunkat. 180 G.P 1713:244. 181 Uo. 1717:114. 182 Uo. 1718:47. 183 Uo. 1718:48. 184 Haan 1719. január 9-i (Bécs) állásfoglalása: Thes.: AG 1718:43. 185 A Bécsből visszatért Haan 1719. április 28-án tájékoztatja erről a Guberniumot (G.P 1719:168.). 186 A sérelmi irat: Thes.: AG 1722: 58. 187 Ez keltezetlen, de Haanhoz nyújtották be, az pedig 1722 első felében halt meg. 188 Thes. :AG 1727:1144. 189 G.P 1723:293. 190 Uo. 1724:519. 191 Thes.: AG 1728:668. 192 A rescriptum foglalkozik még az erdélyi sóeladással (ezen belül is a székelyföldi sóeladás specifikumaival) és a sóügyi igazgatással is (ez utóbbi rendelkezésekkel a sóügyi igazgatás kapcsán foglalkozunk). Szövege: Thes. :AG 1718:31. 193 Uo. 1711 :5., 1713:23. 194 1718 végén az Apafi-adósságok összege (kimutatható jelentős törlesztések után) a kamathátralékokkal együtt kb. 150 ezer forintra rúgott. A hitelezők között voltak magánbankházak, arisztokratarangot viselő vagy nem viselő udvari kamarai főtisztviselők (gr. Johann Jacob Löwenburg, Paul Kleinburg von Komornik), erdélyi udvari kancelláriai főtisztviselők (Szentkereszti András, Johann Hoszman) stb. (Az adósságok 1718. végi állapotára: Thes.: AG 1718:25.) 195 Uo. 1713:36. 196 Mindjárt II. Apafi Mihály halála után jelentkezett két osztrák nagyarisztokrata nő, aki az I. József által ismeretesen oly bőven szórt „gratia"-kból nekik jutottakat akarta az Apafi-caducitasból kifizettetni. Gr. Johanna Catharina Thurn egy 1710-i, 100 ezer forintos „gnadt" kifizetésére tartott igényt (Thes.: AG 1713:15.), gr. Maria Barbara Isabella Breuner 50 ezer forintéra (uo. 1713:16.). II. Apafi Mihályné azzal az ellenajánlattal élt, hogy a kincstár az Apafi-jószágok jövedelmei fejében vegye magára férje adósságainak fizetését, neki magának, haláláig, évi 10 ezer forintot biztosítva e jövedelmekből (uo. 1713:20.). Nincs nyoma annak, hogy ilyen megállapodás akkor létrejött volna. A jószágok az özvegy kezén maradtak, aki apránként törlesztette is az adósságokat. 197 Uo. 1722:49. 198 Uo. A bizottság tevékenységének részletes ismertetését nem tartottuk feladatunknak. 199 Uo. 1722:22. 200 Kari Lorenz Gebhardt mint az Apafi-jószágok cameralis compossessora egy évvel az Udvari Kamara és II. Apafi Mihályné érdemi megállapodása után, 1723. február 25-én kap részletes instructiót teendőire az Udvari Kamarától (uo. 1723:38). Compossessorként való beiktatása elébe azonban az Apafi-tisztek akadályokat gördítenek; Kropff mint ideiglenes erdélyi kamarai igazgató és Uhlein