Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
hadellátási főbiztos 1723. április 11-én az Udvari Kamarának jelentik ezt. Az nyilatkozatot eszközöl ki II. Apafi Mihálynétól (maga és uradalmi tisztjei nevében), hogy nem akadályozza a birtokok átadását, így az Udvari Kamara (Gebhardt instructiójához képest már közel féléves késéssel, 1723. július 10-én) úgy rendelkezhetett Kropffhoz és Uhleinhez, hogy haladéktalanul vegyék át az Apafi-jószágokat, és iktassák be compossessorul Gebhardtot, ha pedig Gebhardt (feltehetően a huzavonák hatására) nem kívánja ezt a tisztséget vagy késlekedik, további intézkedést nem várva, állítsanak e tisztségre más alkalmas személyt (uo. 1723: 39.). Eredmény azonban bizonnyal változatlanul nincs, mert Viechter, az új kamarai igazgató 1723 augusztusában vagy szeptemberében a Guberniumhoz fordul az ügyben. A Guberniumnak, az Udvari Kamara 1723. július 10-i rendelete szerint, az Erdélyi Udvari Kancellária útján már rendelkezést kellett volna kapnia az Apafi-jószágok átadása iránt; ilyen rendelkezést azonban vagy nem adtak ki, vagy a Gubernium nem kíván tudni róla. így 1723. szeptember 23-án azt a baljós választ adta a cameralis directornak, hogy bár ő nem vett az udvartól utasítást az Apafi-compossessio ügyében, a következő országgyűlésen a rendek elé tárja a kérdést, és megteszi, ami az igazsággal, a haza törvényeivel és szokásaival megegyezik (uo. 1723: 50.). 201 Halála 1724. december 20. tájt következett be (uo. 1725:67.). 202 Uo. 203 Viechter 1725. március 3-án tájékoztatta erről Gebhardtot (uo. 1725:42.). 204 Uo. 1725:79. 205 Uo. 1726:89. 206 N eve Harszany Sámuel formában szerepel az iratokban; valójában Harsányi vagy Herszényi lehetett. 207 „Rationum Anni 1725. nec famam audio." 208 Uo. 1726:69. 209 Uo. 1726:37. 2.0 Uo. 1726:60. 2.1 Uo. 1728:601. 212 Uo. 1720:14. 213 A havasalföldi (beleértve Olténiát is) viasz, a templomi gyertyaszükséglet miatt, keresett cikk volt. 214 Thes.: AG 1727:87. 2.5 Az Udvari Kamara egy 1727. végi felségelőterjesztése mint aktív olténiai főharmincadost említi (uo. 1727:24.). 2.6 Megjegyzendő: a fejedelmi korszakban az összes kincstári birtokokat (a fejedelmi család zálogbirtokában lévőket csakúgy, mint a fiscus kezén maradtakat) egyetlen személy igazgatta, a fejedelmi praefectus (nem is rosszul, pedig teendői nem merültek ki a birtokigazgatásban). 217 Steinhilbertnek ezzel a bérletével a későbbiekben foglalkozunk részletesebben. 218 „Piacet in toto." (A felségelőterjesztés: Thes. :AG 1727:24.) 219 A szerződés kikötötte: ha Szendrey legkésőbb a félév lezárulta után 6 héttel nem fizeti be az esedékes összeget, a szerződés önmagától hatályát veszti. 220 Ezenkívül a szerződés tartalmazott néhány olyan rendelkezést, mint: az administrator az uradalmak helyben nem eladható gabonatermését a legközelebbi katonai élésraktárnak adja el, piaci áron; a magashegységi zalatnai uradalomba köteles a Cameralis Directio által megállapított áron bort szállítani; az uradalmak bizonyos távol eső helységeinek robotját nem lehetvén természetben igénybe venni, Szendrey azt megváltathatja velük (a Cameralis Directio és az Udvari Kamara jóváhagyásával). Jogvédelem szüksége esetén a fiscalis director segítségét kellett kérnie, a fogarasvidéki főkapitánytól szenvedett sérelmek esetén pedig a Haditanácson át kellett orvoslást szereznie. Háborús kár vagy elemi csapás esetén a Cameralis Directio által elrendelt vizsgálat alapján a kárösszeg leszámítható volt a bérből. Szendrey végül a szerződés zálogául lekötötte egész vagyonát, lemondva a pereiben illetékes bírói fórumról (cum remunciatione sui fori), személyes kezességet is vállalt érte, feleségétől is reversalist szerzett erről, és végül 6 ezer forint készpénz-cautiót tett le. A szerződés szövege: Thes.: AG 1728:331. 221 1728. augusztus 13-i kimutatásában közli ezt (Thes. :AG 1728:934.). A kimutatás figyelemreméltó képet ad az uradalmi személyzet megoszlásáról. A 11 provisorból 5 extraneus német, 4 magyar (vagy székely) és 2 román; megjegyzendő, hogy a 4 magyarból 2 és a 2 román egyike jelentéktelen kis uradalmak élén áll. Az uradalmak alsóbb személyzetében már aránytalanul kevesebb a német: 2 rationista (ők voltak az uradalmak „második emberei"); a többiek magyarok, ill. székelyek, kisebb számban románok.
