Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
krajcárok" évi összege 50-100 ezer forint. A discretiók összegét az előző időszakban kb. évi 70000 forintra tettük. Az 1708—1730-i időszakra sincs biztosabb támpontunk az országos összegre, de részadatok eléggé bőven állnak rendelkezésre. 361 Az országos összeg valószínűleg a korábbival volt azonos. Az adó tényleges terhe így 720 ezer és 1 millió RFt között mozgott; ehhez hozzászámíthatjuk az adózás terhe miatt eladósodott helységek által fizetett évi 100-120 ezer RFt kamatot, ill. az adósságok törlesztésére fordított összegeket. Az adónak (a járulékos összegekkel együtt számított) ilyen mennyisége már önmagában is érthetővé tenné az állandó vitát körülötte, mind az összeg körül, mind ennek az egyes natiók közötti elosztása körül. A szász törvényhatóságok eladósodása pedig magyarázatot ad arra is, hogy a szász natio kezdeményezi újra a vitát a közterhek natiók közötti elosztásáról. Az uralkodóhoz fordulnak az elosztás arányosítása végett, s az (1712. november 6-án) úgy foglal állást, hogy a közterhek arányosan osztandók el az egyes natiók között és azokon belül. így a rendek haladéktalanul jelöljenek ki biztosokat (a szükséges számnak legalább kétszeresét, hogy III. Károly választhasson közülük) Erdély helyzetének (natióinak, törvényhatóságainak, városainak, mezővárosainak és falvainak, azok lakóinak, vagyonuknak és más jövedelemforrásaiknak) megvizsgálására. Ez az összeírás szolgáljon az új, igazságos adórendszer alapjául — addig is lehetőleg igazságosan vessék ki az adót. 362 Az 1698-ban elkezdett és 1703-ban félbehagyott országos adóösszeírás után, amelynek eredményei a Rákóczi-szabadságharc során történt változások révén egyébként is jórészt használhatatlanokká váltak, itt van az újabb országos összeírás. Ez, évek munkájával, el is készült 363 , megoldást azonban nem hoz. A viták továbbra is tartanak az egyes natiók között. Az 1717. eleji országgyűlésen magyar megyék és a Partium azt javasolják a többi rendeknek: ha másképp nem lehet, az elkészült összeírások kivonatai alapján arányosítsák az adót. 364 Érdemben azonos a székelyek álláspontja is. 365 Eredmény azonban nincs, mert (amint a Gubernium írja az Erdélyi Udvari Kancelláriának országgyűlési zárótájékoztatójában) „mindenik Natio magát aggraváltatottnak lenni tartya, egyik a' másiktól könnyebbitést kivan". 366 1718 márciusában a magyar megyék sérelmezik, hogy a szokásos év végi előlegezésnél, főtisztjeik ellenzése dacára, a szász natióval egyenlően tették rájuk is a kivetést; azt kérik, hogy az 1718. tavaszi adókivetéskor ne terheljék őket úgy, mint a szászokat. 367 A székelyek ismét kifejezetten az összeírás szerinti kivetést sürgetnek, 368 s külön tervezetet nyújtanak be a korábban adómentes, de önhibájukon kívül (rablás járvány vagy gyermeiknek nagy száma miatt) elszegényedett nemesek, a korábban adózó, de már némi vagyont szerzett nemesek, a kétes nemesek, a lófők és a gyalog szabad székelyek és a szabad költözésü zsellérek adózásáról. 369 Az 1720-as évek első felében újabb országos adóösszeírásra kerül sor, 370 új adórendszer azonban változatlanul nincs, csak további viták. Az 1725-i országgyűlésen a székely natio úgy foglal állást (protestatióval), hogy a régi királyoktól és fejedelmektől nyert kiváltságaik szerint, amelyeket a Habsburg uralkodók is megerősítettek, a szabad székelyek nem számíthatók a vármegyei és király földi köznéppel egy sorban. A másik két natio természetesen nem fogadja el ezt. 371 Új adórendszer nem jön tehát létre, csak (1730-
