Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

területén — saját (1719-i) visszaemlékezése szerint 1690 óta. 1699 nyara előtt Körmöcbányán bányaírnok. A Cameratica Commissióval kerül először Erdélybe, ott Deada mellé beosztva végzi az erdélyi sóbányák felülvizsgálatát.

287 Még 1703 előtt Nagybányán kap ércbányatisztséget. A kuruc szabadságharc kitörésekor Szatmárba menekül, a vár kapitulációja után Körmöcbányára megy, onnan tovább bujdosik Lengyelországba, míg el tud jutni Bécsbe. Ott a pénzverőhivatalnál nyer beosztást. 1708-ban a Habsburg-hatóságok Meyernnel, a bányavárosok adminisztrátorával együtt őt küldik ki biztosul a magyarországi bányaügy rendbehozatalára. Az Udvari Kamara rövidesen erdélyi pénzverőmesterré nevezi ki. Némi vargabetűvel (Péterváradon, majd török területen át) ér 1709. szeptember közepén Szebenbe. 171 l-ben nyeri el az erdélyi ércbánya-felügyelőséget.

288 Sokoldalú (érc-, sóbányászat, pénzverésügy), rátermett szakember — ha nem is nagyvonalú természettudós, mint elődje, Köleséri. Ércbányaügyi reformjavaslatait más helyütt már ismertettük. 1722-től viseli az erdélyi főbányabírói tisztséget is. 1724-ben hal meg.

289 Utóda, Johann Benedikt Freysseisen előbb csak a bányabírói címet viseli,

290 majd említik bányamesterként is,

291 röviddel később főbányabíróként.

292 Mindenképpen őt kell azonban az erdélyi ércbánya-igazgatás vezetőjének tekinteni. Már a következő időszak elején, 1731-ben hal meg. Az ércbányaügyigazgatás főtisztje még a felügyelőn, ill. bányabírón kívül a felügyelőnek formálisan is, Freysseisennek csak a gyakorlatban alárendelt aranyváltó. Ezt a tisztséget legkésőbb 1719-től Hollaky János tölti be.

293 1707-ben tűnik fel az erdélyi kincstári igazgatásban; akkor tömösi harmincados.

294 Neve feltehetően felvett név, mert Hollak nevű helység sem Magyarországon, sem Erdélyben nem ismeretes. 1723-ban elhangzik ellene a vád, hogy eltitkolja az aranyváltási jövedelmek növekedését,

295 de továbbra is tisztében marad.

296 Egy kormányhatósági tisztség- és törvényhatósági főtisztségviselő erdélyi nagybirtokos család megalapítója. 1730 nyarán már a következő években az erdélyi kincstári gazdálkodásban sokoldalú szerepet játszó Elias Bernhard Joseph Klingert találjuk e (az akkor főaranyváltóságnak nevezett) tisztségben.

297 Az erdélyiek kiszorulása a bánya- és pénzverésügyi igazgatásból, Köleséri távozása után, teljes. A terület 1719-i személyzeti kimutatásában Hollaky (bizonytalan eredetét takaró) nevén túl kizárólag német nevek szerepelnek.

298 Más e tekintetben a képlet a harmincadigazgatásban, annál is inkább, mert annak élén az időszak elején a kiváló harmincadügyi szakember, Bíró Sámuel (unitárius székely) áll. Amikor ő guberniumi tanácsossá lép elő, helyére (1714. július 1jével

299

) Macskási János kerül (nem a család főrendi, szentmártonmacskási ágából, hanem a tinkovaiból, amely a harmincadfelügyelő után katonatiszteket és törvényhatósági főtiszteket ad). Korábban nem szerepel a harmincadigazgatás területén.

300 Feltehetően a Neffzer—Rebentisch-harmincadbérlet létrejöttéig (1730) tölti be tisztét.

301 A harmincadhálózat működését (benne a harmincadfelügyelő feladataival) előbb az 1714. januári instructio szabályozza. A harmincadosoknak a vámtarifa (vectigal) szerinti harmincadot kellett venniük a vámon átkelőktől (törvényesen felüli taxát nem vethettek ki, de engedményt sem adhattak). Azoknak az áruknak az értékét, amelyek nem szerepelnek a vectigalban, a kereskedők bevallása alapján kellett megállapítaniuk. Havi forgalmi kimutatáso-