Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

Hogy és kik igazgatják országos szinten és szakágak szerint ezt a kincstári gazdaságot az 1708 és 1730 közötti időszakban? Az országos kincstári igazgatás élén 1708-tól, 1722 tavaszán bekövetkezett haláláig, Haan áll, előbb Oberprouiandtcommissarius rangban, majd cameralis repraesentansként.

235 Utódát kb. 2 év múlva nevezik ki; br. Johann Ignaz Viechter lesz az erdélyi (miként 1718-tól elődje is, egyben az olténiai) kincstári igazgatás vezetője, kamarai biztosi (cameralis commissarius) rangban, „ad certum tempus", amivel az Udvari Kamara eleve jelzi e tisztség betöltőjének váltakozását.

236 Viechter legalábbis a magyarországi kamarai igazgatást kitűnően ismeri: amikor 1720-ban az uralkodó Erdődy Györgyöt nevezi ki a Magyar Udvari Kamara elnökévé, ő (akkor már udvari kamarai tanácsos) kerül melléje administratornak, míg az elegendő gyakorlatot szerez teendői intézéséban. E minőségben energikusan jár el az 1720-i kamarai utasítás életbe léptetése körül.

237 Két évig vezeti az erdélyi (és olténiai) kincstári igazgatást. Utóda 1726. június l-jével Franz Reinold Andlern lesz, előzőleg a szlavóniai kincstári igazgatás vezetője.

238 Az ő kincstári igazgatósága már túlnyúlik a most tárgyalt időszak határán. 1727—1728 egy részében helyettesíti tisztségében a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica történetéből ismert Heinrich Joseph Koch.

239 Az országos kincstári igazgatás vezetésében Viechterrel, még inkább Andlernnel megkezdődik a Neoacquisticaterület szakembereinek az a cirkulálása (országok és tartományok, ill. a Subdelegatio—Commissio—Neoacquistica között), amely a következő évtizedben még erőteljesebbé válik. Az Oberprouiandtcommissarius—cameralis repraesentans—cameralis commissarius—cameralis director köré szerveződik a kincstári igazgatás egy-két vezető személyiségéből és a kincstári igazgatás vezetője mellé beosztott titkárból, fogalmazóból és írnokokból az az eléggé kialakulatlan formájú hatóság, amelyet az 1720-as években már egyre inkább kamarai igazgatóságnak (Cameralis Directio) neveznek. Ez szabálytalan időközökben ülésezik;

240 a jelenlevők száma és személye változó.

241 Nincs tehát szó állandó személyi összetételű hatóságról, de még a kincstári szakági vezetők rendszeres konzultációiról sem. A kincstári igazgatás vezetőjének hatáskörét az 1720-as években több instructio is szabályozta. Haan 1721. július 30-i keltű utasításának kiadására Steinville utóda, Virmont főhadiparancsnoki kinevezése adott okot, az erdélyi kincstári igazgatás vezetőjének a főhadiparancsnokhoz való viszonyát kívánták vele újraszabályozni. Haan továbbra is a főhadiparancsnok védelme alatt kellett hogy működjék, de ez a tisztán kincstári ügyekben már nem bírt jelentőséggel, ott csak az Udvari Kamarától függött — legfeljebb végrehajtásoknál vagy más súlyosabb esetekben kellett a főhadiparancsnok tanácsát és segítségét kérnie. A Cameralia mixta esetében (új bányák vagy aranymosóhelyek nyitása, új harmincadhelyek felállítása vagy régiek áthelyezése „és ezekhez hasonlók"), amelyekben a közigazgatás

242 is érdekelt, továbbá hadellátási kérdésekben (katonai élelmezési raktárak ellátása, hadfelszerelési tárgyak behozatala) a főhadiparancsnokkal kellett tárgyalást folytatnia, és ketten együtt kellett hogy a Haditanács és az Udvari Kamara elé terjesszék az ügyet. A főhadiparancsnok rendelkezést kapott, hogy az országgyűlé-