Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
án a fisco-Apafiana jószágok tisztjei részletes (bár érdemi újat nem mondó) instructiót kaptak működésükhöz. 210 A bérleti és monopóliumrendszer 1726—1727 táji erőteljes erdélyi kiterjeszkedése idején, s feltehetőleg a Gebhardt—Boér-igazgatás sem tudva megbirkózni az egykori Apafi-birtokok igazgatási feladataival, ez a kincstári birtokkezelés hamarosan nem megfelelőnek tűnt, annál is inkább, mert Gebhardthoz sorozatosan érkeztek a bérleti ajánlatok. Az összes Apafi-jószágokra ketten tettek ajánlatot: Teleki Sándor (30 ezer forint bér) és Szendrey János (ugyanennyi, de a 30 ezer forint feletti jövedelem elszámolásával). Egyes uradalmak bérleteit az alábbiak kérték: Vajdahunyadot Steinhilbert, 17 ezer forintot ígérve (Gebhardt szerint hajlandó felmenni 18 ezerig), Fogarast (Kománával együtt) az addigiprovisor, Franz Joseph Redel kéri, 12 ezer forint bért ajánlva fel, Almakeréket egyrészt szintén az ottani provisor, Joseph Anton Lemberger venné bérbe, 1500 forintot ígérve (Gebhardt közölte vele, hogy vállaljon 2 ezret), másrészt Michael Tischler, Segesvár volt titkára, Ebesfalvát előbb, Somkerékkel együtt, egy Horváth András nevű nemes kéri (az előbbit 3 ezer, az utóbbit 250 forinton), majd Pápai Pál ebesfalvi provisor (4040-en). Balázsfalvára Sigmund Ehrenfriedt von Bildehan két ajánlata érkezik be. Teleki Sándor tesz egy részajánlatot is: Fogaras, Porumbák, Balázsfalva és Küküllővár uradalmainak bérletéért kínál 14 ezer forintot. 211 A konkurenciaharcban végül is Szendrey lesz az általános győztes. Ez a sokoldalú és nem merészség nélküli, de a szervilitástól sem mentes gazdasági és kincstári szakember (lovagi rangja elnyerésekor a „von Carlshulden" előnevet kéri és kapja meg) Magyarországról kerül előbb a Habsburg-igazgatás alatt álló Olténiába, majd Erdélybe. 1720-ig a budai harmincad ellenőre (talán a szerb kereskedők specialistája, mert anyanyelvén meg a németen és latinon kívül szerbül is tud). Akkor kapja meg az olténiai főharmincadosságot. 212 Ott nemcsak tiszte szakszerű ellátásával tűnik ki, hanem azzal is, hogy (nem egyedül a kincstári tisztviselők közül, de a legkirívóbban) kincstári javakat vesz bérbe és magánmonopóliumokat létesít a viasz- és gabonakereskedelemben, 213 úgyhogy az Udvari Kamara 1727. február 10-én, rosszallva ezeket a jelenségeket (különösen az elővásárlást és a monopóliumokat tartva károsnak a kereskedelemre), még inkább kincstári tisztviselőknek ilyen tevékenységbe keveredését, s Andlern erdélyi cameralis director útján eltiltva őket attól, hogy az Udvari Kamara tudta és beleegyezése nélkül bérleteket vállaljanak fel, vagy éppen elővásárlást vagy monopóliumot létesítsenek, Szendreyt külön is felelősségre kívánta vonatni viaszés gabonakereskedéséért. A Cameralis Directio el is rendelte ellene a vizsgálatot; 214 Szendrey azonban tisztében maradt. 215 Elképzelhető viszont, hogy kínossá vált olténiai helyzete tette számára szimpatikussá azt a perspektívát, hogy tevékenységét Erdélybe helyezze át. Szendrey végleges ajánlata, amelyet a Cameralis Directio megvitatás után felterjesztett az Udvari Kamarához, az pedig a Finanzkonferenz elé vitte, évi 28 ezer forint fix jövedelmet ígér az Apafi-jószágok után, az ezen felüli jövedelemről pedig elszámolást, a superplus 6%-ára tartva igényt. Magának ezenkívül évi 1500 forint fizetést kér, s a szokásos takarmány-deputatumot.
