Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

Az Erdélyi Cameralis Directio mindenesetre mérlegelte azt a körülményt, hogy az Apafi-birtokok távol lévén egymástól, egy személy nem tudja jól ellátni igazgatásukat,

216 de azt a másikat is, hogy a korábban ismertetett ajánlatok jó részét még tartották a jelentkezők, s ezek együttes összege jóval magasabb volt Szendrey ajánlatánál. Ezeknek az ajánlatoknak a feltételei azonban meggondolásokra adtak okot a Cameralis Directiónak, úgyhogy csak Steinhilbertnek a vajdahunyadi uradalomra (beleértve a hátszegit is) vonatkozó ajánlatát vette komolyan.

217 A Finanzkonferenz (1727 végén vagy 1728 elején, Andlern erdélyi cameralis director részvételével tartott ülésén) elfogadta azt az elvet, hogy az Apafiuradalmak, területi szétszórtságuk miatt, ne maradjanak egy kézen, s azt a javaslatot is, hogy a vajdahunyad-hátszegi komplexumot Steinhilbert kapja bérbe. A többi Apafi-jószágokat a Finanzkonferenz (tekintettel arra, hogy még hozamuk sem ismert) „administratorie" kívánta hasznosítani, úgy, hogy a jelenlegi jövedelemhez arányosított meghatározott összeget kapjon belőlük. Az administrator megkapta volna a fix összegen felül fennmaradó jövedelem bizonyos százalékát. Ez jellegében pontosan megfelel Szendrey ajánlatának, azzal a különbséggel, hogy a Finanzkonferenz a superplus 30%-át odaígérte a leendő administratornak. A Birodalom legfőbb pénzügyi igazgatási szerve tehát elfogadta Szendrey ajánlatát (a vajdahunyad-hátszegi komplexum kiválását tekintetbe vevő redukcióval), arra hivatkozva, hogy Szendrey birtokos, ismeri a jószágigazgatás gondjait, jó gazda. Még azt az igényét is akceptálta, hogy az feladván most évi 1000 forint fizetéssel járó főharmincadosságát, a 6 évre tervbe vett szerződés lejárta után a főharmincadosságnál jobb vagy legalább nem rosszabb tisztséget kapjon, üresedés nemlétében pedig újabb alkalmazásáig húzza jelenlegi évi 1000 forintos fizetését. III. Károly egészében jóváhagyta a Finanzkonferenz határozatát.

218 Az Udvari Kamara (1728. április 14-én) a Finanzkonferenz határozata és az uralkodó döntése alapján kötötte meg a szerződést a királyi tanácsosi rangot nyert administratorral. Szendreyt terhelték az uradalmi tisztek fizetései, a tatarozási költségek és más, a jószágok rendben tartásához szükséges kiadások, ezen felül a tulajdonképpeni bérösszegek, évi 20 ezer forint, amelyet két részletben kellett befizetnie az erdélyi kincstár központi pénztárába.

219 A 20 ezer forinton felüli jövedelemből 30% járt neki, illetmény szerű jövedelme azonban nem volt, csak takarmány- és irodaszükségleti térítést kapott. Alárendelt tisztjeit maga választhatta ki, de személyesen kellett felelnie értük. Ő számoltatta el őket. A jószágokon melioratiókat, beruházásokat csak az erdélyi Cameralis Directio és az Udvari Kamara tudtával és beleegyezésével tehetett. A 20 ezer forinton felüli jövedelmekből évente bizonyos összeget (előzetes bejelentés és jóváhagyás alapján) az Apafi-uradalmakból elzálogosított helységek visszaváltására kellett fordítania (a 20 ezer forintos összeg azután e helységek jövedelmével nőtt). Ha azonban az uradalmakból per útján vagy egyébképpen elidegenítésre kerülne valami, ennek évi átlagjövedelme levonandó a bérösszegből. Ha Szendrey a szerződés tartama alatt halna el, örökösei nem tarthatnak igényt az administratorságra. Ő maga viszont a szerződés lejárta után kapjon megfelelő alkalmazást, addig pedig évi 1000 forint fizetést.

220