Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

adósságokat. A kincstár mint compossessor évi 20 ezer forintot kap a birtokok jövedelméből (félévi megoszlásban), ebből fizeti az Apafi-adósságokat. Ez elégséges biztosítékot nyújtván a hitelezőknek, senki sem indíthat végrehajtást a fiscus mint birtokos és az özvegy mint haszonélvező ellen.

199 A kincstári Apafi-compossessoratus kialakítása azonban elhúzódik;

200 bizonytalan, hogy meddig jutott el, mikor 1724 decemberében II. Apafi Mihályné meghal.

201 A compossessoratus ezzel megszűnt. Az Udvari Kamara a halálhírt véve azonnal (1725. január 2-án) rendelkezett Viechterhez, hogy sürgősen foglaltassa le a kincstár számára az ingó és ingatlan Apafí-vagyont, leltároztassa, majd terjessze fel a leltárt. Legyen tekintettel arra, hogy jelent-e valaki jogigényt az Apafi-jószágokra, de a kérdés rendezéséig senkinek sem tegyen kifizetést.

202 Másnap, 1725. január 3án az Udvari Kamara kamarai felügyelővé minősítette át a cameralis compossessor tisztségét. Gebhardt mint cameralis inspector alá tartoznak az Apafi-jószágok tisztjei, ő maga pedig a cameralis director alá, annak tartozott időszakos jelentésekkel a fontosabb eseményekről, neki kellett felterjesztenie az uradalmi provisorok és az Apafi-jószágok központi pénztára havi és negyedévi jelentéseit és kimutatásait, jóváhagyását kellett kérnie az uradalmakban és azok tisztjeiben eszközlendő változtatásokhoz, a kamarai igazgató külön rendelete nélkül nem tehetett kifizetéseket az Apafi-hitelezőknek vagy másoknak.

203 A változás azonban továbbra is vontatottan ment. Viechter 1725. március 3-án felterjesztette ugyan az Apafi-jószágok egy részének leltárait, s az Udvari Kamara 1725. március 23-án (megsürgetve a hiányzó leltárakat) egyrészt arra utasította, hogy ezek alapján dolgoztassa ki a birtokok jobb gazdálkodásának, jövedelmeik növelésének tervét, figyelemmel lévén az állattenyésztésre a birtokok meg nem művelt vagy csak állattenyésztésre szolgáló területein, másrészt az Apafi-jószágok személyzetének kimutatását várta (annak jelzésével, hogy ki tartandó meg és ki bocsátandó el közülük).

204 Az Apafi-uradalmak tisztikarának kérdése 1725 végére nagyjából megoldódott: a korábbi tisztek egy része lemondott, másokat a Cameralis Directio szükségtelennek, ill. alkalmatlannak talált, s 1725 végével elbocsátotta őket. Helyükre — ahogy az igazgatóság 1726. február 5-én az Udvari Kamarának jelentette — alkalmas és lehetőleg német és katolikus személyeket alkalmaztak. Gebhardt most administratori címmel irányította a volt Apafijószágok igazgatását; melléje (praefectus bonorum et administrationis controlor címmel) az eddigi kincstári számvevő, Boér József került helyettesként és ellenőrként.

205 Némi gondot okozott az Apafi-uradalmak korábbi számvevőjének

206 további alkalmazása; ő ti. nem szerepelt az uradalmak új status personalisában, de 1726. február l-jén részletes összeállítást terjesztett fel arról, hogy (1722-től kezdődőleg) melyik uradalom van hátralékban valamelyik számadásával, hogy áll a benyújtott s még le nem zárt számadások feldolgozása, azzal zárva kimutatását: az 1725-i számadásoknak hírét sem hallotta.

207 így Gebhardt és Viechter kamarai igazgató egyetértett abban, hogy legalább az 1725-i számadások megvizsgálásáig meg kell tartani.

208 De megmaradt a régi apparátusból olyan jelentős pozíció betöltője is, mint Keszey János, az Apafi-jószágok perceptora.

209 1 726. február 28-