Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)
II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)
(láthatólag nem véve tudomást az erdélyi rendek panaszairól). Előírja az erdők védelmét, hogy a hajóépítés céljára álljon elegendő fa rendelkezésre. Helyeslően veszi tudomásul az erdélyi kincstári igazgatásnak azt a szándékát, hogy Marosportuson és Alvincon téli sóhajókikötőt hoz létre. A Habsburg-kézre került szerbiai területeket erdélyi sóval kívánván elláttatni, Gyulafehérvárott legalább 200 ezer kősó befogadására alkalmas sócsűrt akar építeni. A Bánátba vízaknai sót irányíttatna, amelyet Alvincon hajóztatna be, így az ottani, 30 kősó befogadására alkalmas sócsűrt is a kétszeresére bővíttetné. A sószállítást drágító magánvámokról productiót rendel. 192 Az ércbányaügyben a kincstár kezdeményezi azt a konzervatív reformot, amit a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica tevékenységének ismertetésénél már bemutattunk, s amelynek érdemi eredménye a Constitutio Maximiliana bevezetése Erdélyben és a bányahelyek jogállásának tisztázása. Bővebb, szélesebb spektrumú az a kép, amit az ellentétes tendencia, a bérletek és monopóliumok rendszerének erdélyi érvényesüléséről adhatunk. A tizedbérletek rendszerét, amely áthagyományozódik e korra, már ismertettük. De bérbe kerülnek fiscalis uradalmak is. Steinville (ismeretesen nagy gazdasági vállalkozó is) maga szintén bérel kincstári uradalmat, Dévát. 193 . A kincstári uradalmak ágazatában azonban nagyarányúvá akkor válik a bérbeadás, amikor az Apafi-jószágok a fiscus kezére kerülnek. I. Apafi Mihály több tízezer hold ura, amikor az ismert körülmények között Erdély trónjára kerül (birtokait az átlagosaknál messze értékesebbé teszi, hogy hatalmas Küküllő vidéki szőlők tartoznak hozzá). Ő maga, fejedelem elődei (Bethlen Gábor, I. Rákóczi György) példáját követve, terjedelmes és értékes fiscalis, majd nota útján a fiscusnak jutott birtokokat szerez meg családjának (Bornemissza Anna, majd fia nevére). Ezek a birtokok II. Apafi Mihály kezén maradnak fejedelemségéről való lemondása után is. Az utolsó Apafi 1696 után Bécsben él, a német-római birodalmi hercegi rangjától követelt életmód és erdélyi jövedelmei 1703 utáni elapadása miatt jócskán eladósodva. 194 II. Apafi Mihály eléggé fiatalon, 37 évesen hal meg 1713. február l-jén Bécsben. 195 Özvegye nem könnyen védi meg vagyonát a hitelezők azonnali rohamával szemben, 196 s meg tudja szerezni (Kászoni alkancellár közvetítésével) a Thököly lányok erdélyi birtokrészeit is, 30 ezer forinton. 197 1721-ben azonban a két udvari kamarai tanácsos hitelező, Löwenburg és Komornik von Kleinburg, bírói eljárást eszközöl ki II. Apafi Mihályné ellen (talán az özvegy elbetegesedése miatt látva veszélyben követeléseiket). Bethlen Kata erre többször is felségfolyamodvánnyal él. Sikerül elérnie, hogy az Udvari Kamara egy bizottsága (a Subdelegatio — Commissio — Neoacquistica történetéből jól ismert Stockhammer tanácsos, továbbá Germetter és Lackmayer) 1722 januárjától májusáig ülések során foglalkozik az Apafi-jószágok további sorsának kérdésével. 198 Végül is az a megegyezés jön létre az Udvari Kamara és a fejedelem özvegye között, hogy a kincstár megkapja az ingó és ingatlan Apafi-vagyont (lett légyen az fiscalis, örökölt vagy szerzett), ennek haszonélvezetét azonban az özvegynek engedi át (az ennek fejében feladja minden özvegyi jogigényét), s átveszi az Apafi22* 339
