Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

megszüntetendő. 2. A havasalföldi és moldvai bor- és sertésbehozatal után minden esetben vámot kelljen fizetni. 3. Bizonyos esetekben azért, a főhadiparancsnok ajánlására, lehessen kedvezményt adni. 4. A bor pótvámja 20 krajcár legyen vedrenként.

161 Végül is azonban nem került sor Konferenz-ülésre; az Udvari Kamara (nem ismert előzmények után) egyszerűen tudomásulvétel végett közölte álláspontját a Haditanáccsal: a havasalföldi—moldvai borbehozatal megakadályozására a bor pótvámja 20 krajcár, a bor harmincadmentessége általában megszűnik, a havasalföldi és moldvai sertések pótvámja darabonként változatlanul 30 krajcár legyen. A vámmentességek kérdésében azonban nyitva hagyott egy hátsó kaput: 1718. december 19-i rendeletében tájékoztatva Haant a Haditanácshoz intézett átiratáról, közölte vele, hogy bizonyos rendkivüli esetekben, ha a főhadiparancsnok, a gubernátor vagy más jelesebb személy akar bort behozni saját szükségletére, az erdélyi kincstári igazgatás vezetője idejében jelentse ezt az Udvari Kamarának, további rendelkezést várva, engedélyezés esetén pedig mint az Udvari Kamara képviselője adja ezt ki.

162 A kérdést rövidesen tovább bonyolítja a pozsareváci békekötés nyomán létrejött Habsburg—török szerződés, amely 3%-os vámot állapít meg a kölcsönös külkereskedelemben. Haan erre, Steinville-lel egyetértésben, azt a megoldást javasolja, hogy a Török Birodalomból (ez esetben Havasalföldéről) Olténiába való borbehozatal vámja 3% legyen, Erdélybe azonban az ilyen bort csak a rendes és rendkívüli vám lefizetése után hozhassák be. A Commissio Neoacquistica 1718 júniusában jóvá is hagyja ezt.

163 A havasalföldi és moldvai bor rendes és rendkívüli vámja 172l-re már vedrenként 25 krajcárra emelkedik. 1721-ben viszont igen rossz Erdélyben a bortermés; a Commissio Neoacquistica az év november 14-én 18 krajcárra szállítja le az együttes vámot.

164 A fordulat a havasalföldi—moldvai bor- és sertésbehozatal vámja kérdésében 1724—1725-ben következik be. Addig a kincstár követelte e termékek vámjának emelését, a behozatal és ezzel együtt a pénznek Erdélyből való kiáramlása megakadályozására, ill. korlátozására (s egyben természetesen a kincstári harmincadjövedelmek emelése, végett). 1724-re viszont Erdély gazdaságilag is némileg magához tért a háborús romlásból és az 1710-es évek csapásaiból (ínség, járványok), a rendek kezdeményezőkészsége is megnő. Míg korábban Haan követett (inkább spontánul, mint tudatosan) merkantilista vámpolitikát, most a rendek dolgoznak ki Erdély egész gazdaságát áttekintendő merkantilista koncepciót. Már 1724-ben fellépnek a rendek a behozatal ellen.

165 1725 tavaszán kerül sor annak a gazdaságpolitikai tervezetnek a megfogalmazására, melynek szerzője vagy legalábbis szerkesztője Sándor Gergely ítélőmester. A sokoldalú tervezet eltiltaná a bor, gabona [!] és marha behozatalát Erdélybe a román fejedelemségekből és más országokból.

166 Merkantilista jellegű kincstári igények és az erdélyi vezető elit realitásérzéke, majd határozott váltással a rendek merkantilista koncepciója, közben súlyos katonai visszaélések a vámmentességeknél (a polgári hatóságoké és a rendeké