Trócsányi Zsolt: Habsburg politika és Habsburg kormányzat Erdélyben 1690–1740 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 8. Budapest, 1988)

II. A második Habsburg-berendezkedés (1708—1730)

körből jelöljenek e tisztségekre [!]. 3. Helyes, ha az uralkodó beneficiumokkal kötelezi le magának azokat, akik (vagy rokonságuk) hasznos szolgálatokat tehetnek neki (elsősorban a nemességet). 4. A jelen helyzetben a főrendek állítása helyes e tisztségekre. így a két üres guberniumi tanácsosságra a katolikus Kornis Istvánt és a református Gyulay Ferencet javasolják (az 1713 végén vagy 1714 elején elhalt Teleki László helyébe Bethlen Lászlót). A kardinális tisztségekre azonban javaslatot tesz a kancellária jelzett többsége. Az ország generálisául Wesselényi Istvánt ajánlja (különös ötlet, hisz Wesselényi még felekezetéből is csak második volt a generálisi jelölésben, katonai ismeretei nincsenek, s már betölt — ha ideiglenesen is — egy országos főtisztséget; legfeljebb az indokolhatja ezt az állásfoglalást, hogy a Diploma Leopoldinum szerint a generálisság rangban a második országos méltóság), kincstartónak a katolikus rendek által generálisnak első helyen, a kincstartóságra csak másodikul jelölt Mikest, és végül a rendek elnökének az e tisztre valóban legtöbb szavazatot kapott Haller Györgyöt.

82 A Ministerialkonferenz újabb kiadós késéssel, 1715. október 13-án tárgyalja a jelölések kérdését. A két üresen hagyott tanácsosi hely kérdésében félretolja mind a Gubernium, mind az Erdélyi Udvari Kancellária álláspontját. A szászok „megvigasztalására" harmadik szász tanácsosnak Sámuel Vestet jelöli.

83 A másik tanácsosi helyet üresen kívánja hagyni. (Ekkor történik súlyos következményekkel járó állásfoglalása az unitáriusok kiszorításáról a tisztségekből és egyáltalán felszámolásukról.) A Teleki László halálával megüresedett tanácsosi helyet betölti Bethlen Lászlóval. A kardinális tisztségek közül az ország generálisát illetően hivatkozik 1715. március 23-i határozatára, amellyel e méltóságot (a székely székek főkapitányságaival együtt) feleslegesnek, a nép és a kincstár számára egyaránt terhesnek nyilvánítja. A kincstartói tisztséget illetően még ilyen nyilatkozatot sem tartott szükségesnek. E két főtisztség betöltését felfüggesztendőnek tartotta. A rendek elnökévé Wesselényi Istvánt javasolta. Az uralkodó jóváhagyta a Konferenz álláspontját.

84 Itt tehát az új Gubernium, élén katolikus gubernátorral, kardinális tisztségei közül egyedül a rendek elnöksége van betöltve (a Gubernium tanácsosai között amúgy is rangelső Wesselényi Istvánnal); Vest tanácsossága révén a katolikusok relatív többséget nyernek a tanácsban. Ez a katolikus relatív többség (s még inkább a katolikusok tényleges súlya) csak tovább nő azzal a változással, amely a Gubernium összetételében rövidesen bekövetkezik. Az ellenreformáció folyamatának megerősödésével sor kerül az erdélyi katolikus püspökség helyreállítására, most már stabilan. A püspöki tisztet Mártonffi György nyeri el, s a székely származású főpap kemény energiával lát neki egyháza intézményei kiépítésének, az államhatalom hathatós (nem ritkán drasztikus) segítségével. Saját politikai súlyát előbb Fehér megyei főispánsága jelzi (Fehér megye a magyar natio vezérmegyéje), majd guberniumi tanácsossága. A Guberniumban ti. Bethlen László halálával üresedés áll elő. Az 1718. tavaszi országgyűlésen a református rendek azt követelik, hogy Bethlen László az ő felekezetükből lévén, helyére csak reformátust jelöljenek. A katolikusok viszont az I. Lipót-féle katolikus pótdiplomára hivatkozva katolikus jelölt felterjesztését is kívánják. Végül is 21 Trócsányi 321